Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán

28 istállót lehetett megépíteni, amelyek három típus köré koncentrálhatok. A rendszerezés alapja az épületek nagysága, amit a horgasok száma határoz meg. Apostol Máté (45. sz.) istállója húsz horgassal, két ágasfával és egy szelemennel épült, falait két szekér karó és hat koszorúágas mellé négy szekér vesszőből fonták.

31 Kétsejtű volt, mert két pár ajtófélfát épített be. Ilyen típusú istálló ebben az évben összesen három épült.

32 — A második típus, Imre Mihály istállója tizenhat horgassal, két ágassal, egy szelemennel épült, falához négy koszorúágas, két szekér vessző és egy szekér karó volt szükséges. Az épületre egy ajtót igényeltek. Ez és a hozzá közelálló volt az átlagos istállóméret Makiáron, ebből tizennyolc épült.

33 — A harmadik típus a legkisebb, Pataki Istvány istállójának tetőszerkezetét tíz pár horgas, két ágas, egy szelemen alkotta. Falaihoz négy koszorúágas, két szekér vessző és egy szekér karó kellett. Egysejtű lehetett, de több példányhoz (épp úgy, mint a legnagyobbakhoz is) egyáltalán nem igényeltek ajtófélfát. Ezeknek az istállóknak tehát nem volt ajtójuk.

34 Az istálló mellett a többi gazdasági épület jelentéktelen, egyedül az esztrengát érdemes közülük kiemelni. Ebből is csak kettőre igényeltek anyagot, aminek alapján megállapítható, hogy két ágassal és egy szelemennel épültek, tíz és tizenöt pár horgassal, falaik 4—6 koszorúágassal, karó közé vesszővel fonottak voltak, amelyeken 4—4 vízvetőgerenda feküdt (az egyikről ez hiányzik). Az egyik esztrengahoz egy pár ajtófélfát igényeltek, a másikhoz semmit.

35 Összegezés Az eddigiekben bemutatott adatok önmagukban is sokat mondanak a XVIII. század derekának erre a területre, Eger környékére vonatkozó házépítő gyakorlatáról és településnéprajzi viszonyairól. Az adatokon túl azonban konkrétabb ismeretek birtokába juthatunk akkor, ha ezeket térben és időben máshonnan származó, rokon jelenségekkel vetjük össze. A viszonyítás elemei — az ismereteinkben rendelkezésre álló anyagból — recens néprajzi gyűjtések, megfigyelések, okleveles forrásadatok és irodalmi utalások mellett saját, eddig tárgyalt forrásaink részadatai lesznek. A négy településről általánosságban elmondható, hogy korunkra az építés-technika azon bázis elemei, amelyek az 1765. évi források gerincét adják, szinte nyomtalanul eltűntek. A mintegy évtizede, a műemléki topográfia gyűjtőmunkájának keretei között folyó terepbejárásaim ezen a területen szelemenes tetőszerkezetet már alig találtak.

36 Demjénen és Füzesabonyban a múlt század végén tűntek el az utolsó példányok, Kerecsenden pedig már a hagyomány sem ismerte őket.

37 Egyedül Makiáron figyelhettünk meg négy szelemenes lakóházat, de már ollóágassal, ami csak kettőnél párosult egyenes ágassal is.

38 Hasonló negatív jelenségekről számolhatunk be a fal archaikus építőtechnikáit illetően is azzal a különbséggel, hogy a növényi anyagokból konstruált falat már nyomaiban sem találtuk meg, időközben a vályog teljesen kiszorította. Ezekből a tényekből következően azok az építési műszavak, amelyek az 1765. évi forrásokban szerepelnek, az élő népi gyakorlatból már teljesen kivesztek. A motívumok helyes értelmezése érdekében ezért nemcsak itt, hanem a környéken is kutatnunk kellett adatok után, amint ez a későbbiekben majd kitűnik. Áttekintve a négy település épületfa igényét, a bennük rejlő anyagokat két nagyobb csoportba lehet osztani, a tetőszerkezet és födém anyagaira, továbbá a fal és a nyílászárók elemeire. Annak ellenére, hogy elvileg a négy falu viszonyai sokban nem különbözhettek egymástól, az igényelt anyagok között — azok fajtáit és mennyiségét tekintve —- csekély különbségek fedezhetők fel. A tetőszerkezet és a födém elemei között a legjelentősebb a szelemen, a szelemen-ágas és a horog fa, ezek szerkezeti kapcsolatuk következtében mindig együtt fordulnak elő, ezért együtt tárgyalásuk is indokolt. A nevek alakja kisebb eltérésekkel az iratokban megegyező. 271