Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Párducz Mihály: Szkitakori leletek Heves megyében

i. е. VI. század közepe táján felváltják, de gyakoribbak az V. században, annak is inkább a kezdeti szakaszában. Körülbelül ez a VI. század végi és V. század eleji időpont fogadható el az ártándi említett páncélingre. Hogy ez a korhatározás minden további nélkül alkalmazható lenne e a tarnabodi példányra nem mernénk állítani. Igen kevés korhatározó adatot nyújtott a sír, s legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a jelzett időpontnál korábbi nem lehet. Grekov, Meljukova és Blavatszkij szerint páncélingekkel elsősorban a szkíta arisztokrácia rendelkezett, azután pedig az ezek szolgálatában álló harcosok 18

. Ha e megállapításokból teljes biztonsággal nem is következtethetünk arra, hogy a Tarnabod határában eltemetett harcos (vascsákánya is volt) szkíta származású volt, de a lehetősége ennek megvan. Az ártándi páncéling készítési helyéül valamelyik déloroszországi műhelyt tételeztük fel. Nem bizonyos azonban, hogy a tarnabodi példány is ott készült. Az elnagyolt készítési mód (pl. a bronzpikkelyeken a lyukak szabálytalan elhelyezése) azt a feltevést is megengedi, hogy vagy teljes egészében itt készült, vagy hogy elpusztult pikkelyek pótlását végezték kevés gyakorlattal rendelkező helyi műhelyben. Ami a III. t. 18-22. számú csonttárgyakat illeti, említettük, hogy valószínűleg hengerformájú tárgyhoz tartoztak. Ilyen tárgyak nem szokatlanok a korszak sírjaiban. Itt csupán két példányra hivatkoznánk, amelyek formájuk mellett a méretek tekintetében is közel állhatnak a tarnabodi feltételezett hengerformájú tubushoz. A tápiószelei temető 113. és 341. sírjaiból ismertettünk ilyen tárgyakat. Díszítettek ezek is sőt az egyiken a pontkörös díszítés is megtalálható 19

. A szilvásváradi sírokkal kapcsolatban tárgyalt etnikai problémára itt ismét felhívjuk a figyelmet. Rámutattunk arra a lehetőségre, hogy az ott közölt csontvázas sír esetleg a helyi preszkíta kultúra népének leszármazottja. A tarnabodi lelőhely ismertetésénél láttuk, hogy a szkítakori síroktól 200-250 m-re, a Mezőcsáti csoportba tartozó 5 sír került elő. Érdemes lenne a feltárást a két sírcsoport közötti területen folytatni. Elképzelhető, hogy a két eltérő korú, de egymást követő temető (?) sírjai érintkeznek egymással, vagy éppen határozottan elkülönülnek. Mindenféleképpen adatokat nyerhetnénk a két kultúra közötti viszony tekintetében. Ez akkor is hasznos lenne, ha az adatok érvénye egyelőre az itteni környékre terjedne csak ki. ///. Tarnabod A falu déli részében, kertben végzett munkák során került elő a VII. t. la-b. ábrákon bemutatott egyélű vastőr. Kalicz Nándor gyűjtéseként került az egri múzeum gyűjteményébe (ltsz. 56. 534. 36). Teljes hossza 20,2 cm, ebből a penge 10,2, a markolaté 7,5 cm. A penge legnagyobb szélessége 2,2 cm. A markolat fokát harántrovátkolás díszíti. IV. Tarnabod A falutól nyugatra, kb. 1,5 km-re fekvő Báb nevű, egykor elpusztult falu helyén, mezőgazdasági művelés alatt álló területen lelték a VII. t. 2. ábráján bemutatott vastőrt. Az előfordulás körülményeiről semmit sem tudunk. Kalincz Nándor gyűjtéséből került az egri múzeumba, leltári száma 56.534.37. Talán kétélű. Kerek metszetű markolata csavart pálcából készült. Markolatvédője kerek lemez. Ennek felső részén, a markolattal való érintkezésénél egy-egy ívelt tüske áll ki. Hossza 37,6, ebből a pengéé 28,3 cm. A nyél hossza 10 cm. Amíg az előbb említett tőrnek a hazai szkítakori kultúrába való tartozása nem lehekétséges, a második példány annál inkább kétségeket ébreszt. A szívalakú markolatvédő lemez, a tőr mérete, az egyélű forma általában jellemzője az említett korszak tőrjeinek. E tulajdonságokat az első tőrön megleljük. A második példány markolata azonban teljesen idegen a hazai szkítakori tőrök körében, de szokatlan a markolatvédő korongos, ívelt tüskékkel 40