Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Dancza János: A V/10-es vöröstüzér-üteg szerepe az 1919. május 1-i ellenforradalomban
Ián szembeszálljunk egy ezreddel, amelyik 16 ágyúval és páncélvonattal rendelkezik. Tormássy elvtárs sem akkor, sem azóta nem tudhatta, hogy az ügy érdekében zászlóalját ezreddé duzzasztottam, és fegyverzetüket komoly tüzérséggel, sőt páncélvonattal egészítettem ki. Azt ma sem tudom, hogy a két Veiczenhoffer fiú operált-e ilyen trükkel, de azt láttam, hogy az őket körülvevő csendőrök is igen megrökönyödött ábrázattal hallgatták őket. A trükk úgy telibe talált, hogy a csendőrök harcikedve egyszeriben elpárolgott. Most már mind több és több bajtársam keveredett a csendőrök közé, és élénk, de egészen más hangon folyt a vita. A csendőrök tökéletesen meg voltak zavarodva. Izgatottan kezdték keresni a parancsnokukat. Eddig minden ment mint a karikacsapás, de most egy kicsit izgultam. Tudtam, hogy a parancsnokuk Szitával tanácskozott, de hátha már visszajött ? De hiába keresték nem került elő. — No, azt ugyan kereshetik — mondtam nevetve. Elpárolgott az is, mint a mi tisztjeink. Ebben ugyan nem voltam biztos, de véletlenül a fején találtam a szöget. Komoly dolog volt ez, és a csendőrök is tisztában voltak vele. Ki is jelentették, hogy a románok ellen harcoltak volna, de magyarok ellen nem fognak fegyvert. Csak később tudtam meg, hogy a csendőrök egy része már kora reggel óta a Tihamér környékén húzódó rajvonalban volt. Este felé már kezdtek visszaszállingózni bajtársaink, akik az „elszéledés" taktikáját választották. Most már sikerült egyet-mást megtudnunk a helyzetről. Megtudtuk, hogy Tormássy elvtárs megfenyegette az ellenforradalmárokat, hogy ha le nem teszik a fegyvert, tüzérségi tűz alá veszi a várost. Mint később kitűnt, csak néhány könnyű ágyúja volt. Az ellenforradalmárok közt nagy a zűrzavar. Megtudtuk, hogy elvtársaink még idejében elvitték Szmrecsányi Lajos egri érseket túszként. Mennyi jó pont, mennyi kitűnő lehetőség volt a kezünkben de a gyakorlat és a politikai iskolázottság híján, mint a víz folyt szét a markunkból. Maga a város is tele volt civilbe öltözött vöröskatonákkal, akik egy hívó szóra nyomban fegyvert fogtak volna. Volna,... volna,... volna. Csakhogy hol volt még akkor az a politikai képzettség, a helyzet adottságainak a felismerése és villámgyors kihasználása, ami ma már magától értetődő. A politikailag képzettebb elvtársaink vagy az ellenforradalmárok börtönében ültek, vagy ki tudja hol bujkáltak. Csak néhány elvtárs ösztönös felismerése és bátor kezdeményezése pislákoltatta akkor Egerben a proletariátus ügyét. Elég izgalmas napunk volt, és minden eshetőségre felkészültünk. Mikor besötétedett Kocán azt tanácsolta, hogy menjek haza, mert nem lehet tudni, hogy mi történik és biztos, ami biztos. Ha úgy fordulna a dolog, otthonról könnyebben el tudnék menekülni. Megmondtam neki a címemet, majd hátul a Sánc felé távoztam. Az utcán nagyon kevesen jártak és minden baj nélkül értem haza. Pedig nyugodtan maradhattam volna a Várban, mert az ellenforradalmárok vezérkarának ekkor már nem a mi felelősségre vonásunk volt a legfőbb gondja, hanem a saját bőrük mentése. Futottak mint a patkányok, ki merre látott. Szita alezredes a csehekhez menekült. Itt kötött ki Milassin Kornél százados is, aki a csehek védelme alatt az Uppony-környéki direktóriumok tagjait fogdosta össze és adta át a cseh katonaságnak. Otthon, ahogy a szobába léptem, F az anyámon kívül a géppuskás bátyámat is otthon találtam. Elmondotta, hogy Egerbe érve az alakulatukat lefegyverezték, de sokan kereket oldottak és eldugták a felszerelésüket. Nagyon el volt keseredve és szidta az ellenforradalmárokat. Elmondottam neki, hogy mi volt velünk a tervük, és hogyan húztuk át a számításukat. Láttam az arcán, hogy örül a hallottaknak, de közben morgolódott, hogy mi a fenének kezdtem ilyen veszedelmes játékba. No, egyéb se kellett anyámnak, mindjárt eltört a mécses. Megvacsoráztam, elbeszélgettem a bátyámmal és vártam, hogy múljon az éjszaka. Felöltözve ültem a széken és a lövésre kész karabélyom a térdemre fektettem. Most, hogy időm volt elgondolkodni az eseményeken meg-megbizsergetett az öröm. Azért féltem is egy kicsit. Világosan állt előttem, hogy ha Tormássy csapata az éjjel nem szállja meg a várost, akkor bajosan úszom meg ép bőrrel a kálvárián való „nézelődést". Az éjszaka nyugodtan telt el, csak a kutyák ugattak többet, ami arra vallott, hogy a vá348
