Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Selmeczi Kovács Attila: Hagyományos berendezésű vízimalom a Bene patakon

Az épület mögötti csatorna vizének szabályozására szolgáló berendezést subemek, rekesztőnek nevezik. A subert úgy készítették, hogy a malomépületnél a csatorna két oldalára egymástól kb. 1 méter távolságra két alacsony cölöpöt vertek le. Felső végüknél mindkét oldalra vízszintesen két deszkát szögeztek. A deszkák szembenéző oldalát középen kivájták, így szélesebb rés keletkezett, amelybe függőlegesen állították a vízelzáró falemez szárát. Ennek felső részéhez egy rudat erősítettek. A rúd a tetőzet alá nyúlt egy keresztben álló vaspálca közvetítésével. A víz szabályozása az épület padlásáról volt irányítható. Ha a tető alá nyúló rúd végét lefelé nyomták, a lemez felfelé mozdult el, ellenkező esetben lefelé. Ezáltal több vagy kevesebb víz jutott a suber mögötti favályúba, ami az eresz alatt vezette a vizet a kerékre (4. kép). Ha a subert teljesen elzárták, akkor a csatorna oldalán levő deszkagátat húzták fel és a megduzzadó vizet ott vezették el az épület megkerülésével az árokba. A vizet szállító árok szintje megegyezik az épület tetőzetének ereszvonalával. A víz a suber után következő csatornából négyszögletes favályún jutott a padlásnélküli tömlöcbe, ahol a vízikerekekre felülről csapódott a víz. A vízimalom a felülcsapó malomtípusba, tartozik.

21 A felül csapott kerék a víz mozgásenergiáján kívül helyzeti energiáját is hasznosítja.

22 A Mátra vízimalmai mind ilyen megoldású energiafelvevő és átviteli berendezéssel rendelkeztek. A tömlöc közepén 2,4 méter széles árok húzódik. Ebben helyezkedtek el a vízikerekek. A kerekek alatti árok neve mélypatak, mélysége 1,8—2 méter közötti. A benne folyó víz alacsony állású, amelyet az udvaron keresztül a malomcsatornába vezettek el. A helyiségben már egyik vízikerék sem áll, mindkettőt 1947—49 között lebontották. Az egyik kerék tengelye még megvan. Ennek mérete, és a visszaemlékezések a vízikerekek átmérőjét 4,3—4,5 méterben szabják meg. A vízikereket — mint a malom többi berendezését — a molnárok maguk készítették el.

23 „Ha valamellik malomba vízikereket kellett csinálni, összehíták azon a patakon a mónárokat és együtt csinálták. Fizetést nem kaptak, csak enni-inni" (Abasár).

24 A kerék külső részét tölgyfából faragták, ezért 50—60 évig is eltartott. A kerék méreteit a malomhoz és a víz erejéhez számították.

25 Az átmérő lehetett 5,6—3 méter. A szélesség az átmérőtől függött, ezért 0,6—1,2 méterig terjedt. Minél kisebb az átmérő, annál szélesebb a kerék, hogy ki tudja használni a rázuhogó víz energiáját.

26 A kerék oldalát képező körgyűrűt kerék folyónak, koszorúnak nevezik. Ezt készítették el legelőször. Tölgyfából baltával faragták 12 coll, 32 cm szélességben mindkét oldalt. Azután keményfa deszkákkal a belső karimánál beborították. Ezt kerékbélésnek, bordának nevezték. A kereket belülről bepadolták. A kerékfolyóba, annak belső oldalaiba vajatokat készítettek, amelyekbe a fenyőfa lapickákat csúsztatták, szorították. Ezek alkották a /azokat vagy fiókokat. Abasáron rekesznek mondják.

27 A lapockák 15—20 évig szolgáltak, azután cserélni kellett őket, mert elkorhadtak. Amikor eddig elkészültek a kerékkel, a nyitott vízjáráson — amely a deszkafal elbontásával állt elő — a tömlöcbe gurították. Utána állították be a fatengelyt, amit fiatal tölgyfaszálból gyalultak 40—60 cm vastagságúra. Itt a tengely átmérője 45 cm. A tengely külső részén, amely a kerékkel egybeesett, annak két szélénél három 20 x 10 cm-es lyukat vágtak az átmérő vonalában (5. kép). Ezeken a nyílásokon dugták át a három keresztágaX, amely közül kettő egymásra merőlegesen helyezkedett el. A keresztágak belső oldalát középütt bevágták. Ebbe illeszkedett a harmadik keresztág, középen mindkét oldalon bevágva. Az így egymásba szorított keresztágakat melléjük vert faékekkel erősítették meg a fatengelyen. A hat küllőt alkotó keresztágakat a koszorúhoz is ékekkel és szögezéssel erősítették. A tengelynek a tömlöcben levő végét középen bevágták, és ennek a résnek külső szélét kitágították. A vágás befelé 40 cm hosszú volt. Majd ebbe a résbe verték be a vasból kovácsolt tengelycsapot. A csap lapát alakú, belső peremének vastagsága nem éri el az 1 cm-t, kifelé 4 cm-ig szélesedik. Hosszúsága 40 cm, belső szélessége 30—35, külső 40 cm. Középen 21* 323