Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Selmeczi Kovács Attila: Hagyományos berendezésű vízimalom a Bene patakon

mindkét oldalt félkör alakúan kiszélesedik egészen a külső peremig, ahol 5 cm átmérőjű hengerként folytatódik. Ez a csap, ami a tengelyből kiáll. A csap lemeze mellé a tengely vágásába rongyot tömtek, és lapos faékeket vertek, hogy ne mozogjon. A tengely végénél, a tömlöc padlóján helyezték el a tartóberendezést, ami a tengely forgását biztosította. A tömlöc kővel kirakott padlójába két mélyedést vágtak egymástól 50 cm távolságra a tengely irányába. Ebbe két farudat, párnafát helyeztek, amelyek egyik vége a tömlöc falának támaszkodott.

28 A fákon fektették keresztül a vánkost — egy vaskos gerendát — a rudakhoz erősítve. Közepébe 25 x 10 cm-es méretű mélyedést vágtak, amibe a fiókvánkos szorult. Ennek középső részét félkör alakban 5 cm mélyen kivájták. A mélyedésben helyezkedett el a tengelycsap vége (6. kép). A tengely a tömlöc partja fölött 30 cm magasan volt. A vízikerék a tömlöc alján levő vízbe nem érhetett. Ezért a kerék alatt a mélypatak szintje 20—30 cm-el lejjebb van. Előfordult, hogy az elvezetőben a víz megrekedt és a mélypatak vize felduzzadt. Ekkor a vízikerék holt vizet kapott, habuckolt, a „vízbe gázolt akerék" (Abasár), vagyis a kerék alját elérte a tömlöc vize, ami fékezte, húzta vissza azt, ezért nehezebben forgott. Ilyenkor leeresztették a subert. A kerék addig állt, míg ki nem tisztították a mélypatak medrét. Télen is működött a malom. Ha nagy hideg állt be, lefagyott a kerék, le kellett vágni róla a jeget. A molnár fejszével jegelt, ami nagy hozzáértést kívánt. Jegelés után 5—6 óráig forgott a kerék, azután megint elfagyott. Ha a kerékről levágott jég nagyon felgyűlt a kerékházban, az őrletők kihordták az udvarra. A tengely a tömlöcből a műhely falán vágott kerek nyíláson át nyúlt a műhely falánál felállított őrlőpad alá (5. kép). A tengelyre belül a vízikerékkel azonos állásban 2,3 méter átmérőjű fogaskerék van erősítve hasonló módon. Belső oldalára körben akácfa vagy gyertyánfa fogakat ékeltek.

29 A fogaskereket két keresztág, vagyis négy küllő köti össze a tengellyel. A fogaskerék nagy mérete miatt a fal mellé 5 méter hosszú, 1 méter széles és 50 cm mélységű belső gödröt képeztek ki a kerék alatt. Az árok műhely felőli partján a tengely belső vége a külsőhöz hasonlóan van rögzítve. A párnafák távolsága 1,3 méter, melyeken 2 méter hosszú, 25 cm magas vánkos fekszik. Ezen van a fiókvánkos, aminek 5 cm-es vájatában nyugszik a belső tengelyvég csapja. A tengely végét több helyen vasgyűrűvel látták el, hogy a csap ne mozogjon. Két oldalt, a fogaskeréktől 1 méternyire vaskos tartógerendák állnak egymástól 2,4 méterre. Mögöttük nyugszik a híd, vashíd г. padlótól 1 méter magasan. A híd középső része alul félkör alakban faragott, hogy a tengely ne érintkezzen vele. A híd tartotta a függőlegesen álló szálvasat, 5 cm széles négyszögletes tengelyt, amely a forgásátvitelben játszott szerepet. A hidat bal oldalt tartógerenda rögzíti. A híd másik vége mozgatható, az által, hogy alatta erős rúd, a kengyel húzódik. Ennek belső vége a falba van építve, külső vége pedig a tartógerenda lyukasztott felső részébe illeszkedik. Ebben a nyílásban a rúd alatt faék van. Ha az ékre rávertek, az befelé csúszott és emelte a kengyel segítségével a hidat. Ha lazították, a híd lefelé ereszkedett. Az egy-két cm-es mozgás elegendő volt a hídon álló és felső végével az őrlőkőhöz rögzített szálvas közvetítésével az őrlőkövek távolságának szabályozására.

30 A híd középső részébe felül acélpersely, olajospersely volt faékkel erősítve. A perselyben forgott a szálvas hegyes vége. Zavartalan mozgását, forgását az olaj biztosította.

31 A malom működésekor mindig színültig töltve tartották a perselyt, és gondosan vigyáztak, nehogy kiszáradjon. A hídon álló szálvasra van erősítve a korong, amely szorosan illeszkedik a mögötte álló fogaskerékhez. A forgásátvitelt ez az áttétel végezte.

32 A fogaskerék forgása a korongot gyors forgásba hozta. A korong a függőleges vastengelyt, a szálvasat pörgette, amely a felső őrlőkövet forgatta. A korongot a molnárok maguk készítették. Két kerek falemez között 6—10 csőalakú fog helyezkedik el körben és a lapok középső szögletes nyílásába szorul a szálvas. A korongot mészbe mártott ékekkel is szorították a vastengelyre. A csőalakú foga324