Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Bakó Ferenc: Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán
volt. 20 A szekérszín nagy méretét azzal magyarázhatjuk, hogy a névben megjelölt funkció mellett egyebet is teljesített, például a terménytárolóét is, amint ezt az egyik igénylő ki is fejezi: „kamora végibe szuszéknak, szekér színnek." (Ld. a 3. sz. ábrát.) Egyetlen „sotu szíri" építésének terve szerepel a Memóriáiéban, Bozó Jakab bíró nevén, akinek pincéje is van, ezért valószínű, hogy a tekintélyes nagyságú (nyolc horgas pár hosszúságú) építmény a pince elé készült. Az uradalmi méhész az eddigiek mellett még „méhész házat" is kíván építeni, ami alatt méhest kell értenünk. Formája vagy szerkezete a kevés adatból (egy szelemen és tíz pár horgas) nem rekonstruálható. Az egyik új lakos karót is igényel, ami „udvarnak való" lett volna, a prefektus azonban a kérést nem teljesítette. A porta bekerítésére törekvés tehát már ilyen korán feltűnik, legalábbis azon a területen, ahonnan az igénylő új telepes ide költözött. Füzesabony Viszonylag sokan kértek épületfát, 99 épülethez hetvenhárman, vagyis a lakosság 63 %-a, s az igényelt tizenhárom épület fa fajta: mestergerenda, szelemengerenda („selemeny"), szelemenágas, koszorúágas, általgerenda, vízvetőgerenda, karó, vessző, horogfa, koszorúgerenda, léc, ajtófélfa, hidashoz való lábfa volt. Mestergerendát csak házhoz és kamrához kaptak az uradalomtól, az előbbihez tízszer, az utóbbihoz hétszer. (Megjegyzendő, hogy ennél jóval többet és más épületekre is igényeltek, de a földesúr ezeket nem teljesítette.) Szelement és ágasfát minden épülethez kaptak, kivéve a juhaklot, az esztrengát, sertésólat, marhaaklot, marhaistállót és vágóaklot. Koszorúágast húsz istállóhoz, öt esztrengához, egy fészerhez, egy kamrához, egy „juhól"-hoz és egy akolhoz használtak fel. Altalgerendát minden házra, tizennyolc istállóra és tizenegy kamrára kaptak, de az egyszerűbb gazdasági építményekre nem (esztrenga, fészer, akol). Vízvetőfát minden házépítéshez (kivéve egyes toldásokat, javításokat) és öt kivételével minden istállóhoz, a legtöbb kamrához (kettő kivételével) használtak, de esztrengához nem, csak négy esetben. Karót istállóhoz, esztrengához, sertésólhoz, marhaakolhoz és fészerhez utalt ki a földesúr. A vessző mindig a karó kiutalásával járt együtt. A horogfa összetartozott az ágassal és a szelemennel, az átlagos mennyiség házhoz tizenhat pár, istállóhoz tíz, illetve tizenhat pár volt. A koszorúgerenda többnyire együtt szerepel a koszorúágassal, száma általában négy. A „hidashoz való lábfa" négy alkalommal szerepel és mindig négy darabot utal ki a prefektus annak ellenére, hogy ennek kétszeresét igénylik. Ezek szerint lábfát egy kamra, két istálló és egy ház építéséhez használtak fel. Nem lehet vitás, hogy — a kamra kivételével — a lábfát valahogyan a fal szerkezetében alkalmazták, mert az igénylésben vesszővel együtt jelenik meg és így alkalmas volt a gerendavázas sövényfal összeállítására. — Lécet a legtöbb épületre kaptak a lakosok, kivéve az esztrengát, a sertésólat, az aklot és néhány istállót. Az ajtófélfa itt — eltérően más falu igénylésétől — darabszámra van feltüntetve és leginkább házra, istállóra alkalmazták. Egy házra hat darabot, tíz házra négyet; húsz istállóra négyet és egy istállóra két darabot kaptak. Ugyanígy minden kamrán alkalmazták : kilenc kamrán négy darab, négy kamrán pedig két db kiutalását olvashatjuk. A lakóépület és az istálló mellett kevésbé igényesnek látszó gazdasági épületeket is elláttak ajtófélfával, így három esztrengához négyet, két terhes ólhoz négyet, egy juhólhoz négyet utalt ki az uraság. Valószínű, hogy két ajtófélfa adott ki egy ajtót, a küszöb és a szemöldökfa is ebből került ki. Az eddig felsorolt fafajiakból az igénylők a következő épületeket kívánták megépíteni. Tíz ház (ebből két „egész ház"), hat háztoldás, vagy korszerűsítés (két „házhoz, kamrához", egy „pitvar és kamrának való", két „ház fedélnek való", egy „ház felinek való"), tizenhárom „komora" (két forma is elképzelhető: vagy a ház végén, annak harmadik helységeként; vagy önállóan az udvaron), két „terhes komora", huszonöt istálló, két „terhes ól", két 262
