Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Molnár László: Porcelángyártással kísérletezők Apátfalván

vonatkozóan ugyancsak nincsenek adataink. Amennyiben az apátsági templom melletti épületek valamelyikében kezdte el a porcelángyártást, akkor feltehetően nem kemence építésére fordította az összeget, hanem munkabérekre, vagy egyéb kisebb kiadásokra. A szemináriummal kapcsolatos szerződéses viszonyának bizonyítója a fenti pénzkölcsönnel kapcsolatban készített irat, latinszövegű bejegyzése, melyben; „Andreas Schnir arendator fabrica Utensilium testaceor Apátfalva" szerepel.

18 Ez a többi között azt bizonyítja, hogy a fenti időben már állottak az edénygyártásra alkalmas épületek, kemence és egyéb felszerelés, valamint azt, hogy nem kísérletezésre szerződött, hanem valóságos bérleti viszonyt létesített edénytermelésre. A regéczi manufaktúrában 1835-ben már igen előre haladott állapotban volt a porcelánkészítés, eljutottak az eredményekhez. A herendi Stingl Vince műhelyeiben, már az 1930-as évek legelején, ugyancsak sikeres darabok láttak napvilágot. A kiváltsággal rendelkező pápai kőedénygyárban wedgewood anyagokkal, kőcseréppel és porcelánnal foglalkoznak egyidejűleg ugyancsak nem eredménytelenül. A közeli Miskolcon pedig szintén előrehaladtak a hasonló munkában. — Nem tekinthetjük véletlennek, hogy az egri szeminárium vezetői is tudomást szereztek az országszerte folyó eredményes kísérletekről és a várható haszon reményében szívesen áldoztak a porcelánra. — A társadalmi és gazdasági viszonyok következtében, azonban egyetlen gyárnak sikerült átvészelni a nehézségeket, amely tovább működött a század második felében, ez a későbbi Fischer Móricz herendi manufaktúrája. A vállalkozó minden illúzió és feudális nosztalgia nélkül, mint tőkés kezdett a hazai porcelángyártás felvirágoztatásához. Apátfalván azonban nem készült porcelán a Schnir próbálkozások nyomán. — A kasznári jelentés még az év novemberében ismételten sürgeti a szeminárium vezetőségénél az egyre növekvő adósság rendezését. Ennek eredményeként elrendelik az 556 ftra növekedett összegnek az apátfalvi kasznárság kiadásai közé történő felszámítását. — A téli időre való tekintettel megengedik az öreg Schnirnek, hogy a következő 1836. év Szent György napjáig az épületben maradhasson.

19 Úgy látszik ezzel véget is értek a Schnir András-féle kísérletek, a haszonbérletet megszüntették. A jelentős összeggel az apátfalvi kasznárság gazdálkodását terhelte meg a szeminárium vezetősége. A következő év januári jelentésében ismét szerepel a „porcellános", akkor is az 500 forintot meghaladó adóssággal, amit soha nem fizetett vissza a szemináriumnak.

20 Néhány esztendeig nincsenek arra vonatkozóan adatok, hogy mi is történik a Bélkő alján kialakuló ipari létesítményekkel. A papiros-malom, ha kisebb létszámmal, de működött, nemkülönben a posztókalló, de az épületek egy része minden bizonnyal kihasználatlanul állt a korábban abbahagyott edénygyártáshoz szükséges eszközökkel és felszereléssel. A természetes energiaforrások, valamint a finomabb fehéredény gyártáshoz használható anyagok kiaknázatlanul maradtak. Az első porcelánkísérletek kezdetétől, azonban egy évtized sem telikel és újabbb bérlővállalkozó jelenik meg Apátfalván Hüttner József személyében. A Hüttner család magyarországi feltűnése a regéczi gyárral kapcsolatos és minden valószínűség szerint a porcelángyártás ottani eredményei is nevükhöz kapcsolódnak. Elődeik jelentős csehországi gyárakban dolgoztak, hosszabb-rövidebb ideig.

21 Az 1830-as évek végén Miskolcon ugyancsak a porcelánkészítésben tevékenyen résztvevő Hüttner az, aki néhány évvel később vállalkozik Apátfalván porcelángyártásra. A szeminárium vezetősége a korábbi kudarcok ellenére is érdemben foglalkozik a problémával és támogatja az újabb ajánlkozót. Hiteles adatokkal egyelőre nem bizonyítható, de egészen valószínű, hogy az akkor már termelő Herendi és Regéczi manufaktúrákról szerzett pozitív információk is befolyásolták a megbízókat elhatározásukban. Ismételten hivatkozhatunk korábbi megállapításainkra, az általános iparfejlesztésre és műipari mozgalmakra, mint előmozdító társadalmi tényezőkre. 252