Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Sugár István: Az egri vár postája a XVI. században

AZ EGRI VÁR POSTÁJA A XVI. SZÁZADBAN A postatörténet nem csupán érdekes, de értékes része is az egyes országok történetének s ezen belül szinte szervesen kiegészíti egy-egy város vagy körülírt területegység históriáját. Ez a megállapítás hatványozottan érvényes Eger esetében, hol egyenesen teljessé teszi a mozgalmas katonai, egyházi és gazdasági központ történetét, hiszen fényt derít arra a körülményre, hogy a XVI. sz. változó körülményei közepette miképpen biztosították a vár nélkülözhetetlen katonai és gazdasági vonatkozású levelezésbeli összeköttetését az ország különböző részével, mindenekelőtt pedig a bécsi, budai és pozsonyi központi hatóságokkal. /. BAKÓCZ TAMÁS FUTÁRSZOLGÁLATA (1493—1495) Az egri vár XVI. sz.-i levéltovábbító rendszeréről és annak fejlődéséről teljesebb képet nyerhetünk, ha bevezetőként, Bakócz Tamás egri püspök udvartartásának 1493—95. évi számadáskönyve alapján, a XV. sz. utolsó éveit vesszük vizsgálat alá.

1 Az egri várban székelő egyházi és gazdasági központ nem elhanyagolható levelezésben állott a szinte állandóan távollévő püspökföldesúrral és viszont. Bakócz Tamást, II. Ulászló bizalmasát, az ország kancellárát, a korona egyik őrét s a korabeli politika legjelentékenyebb mozgatóját feladatai az ország legkülönbözőbb részeibe szólították, de azért püspöki székvárosával, birtokigazgatási központjával állandó levelezésbeli összeköttetést tartott fenn. A leveleket Egerből szinte kivétel nélkül a püspök alkalmazottjai, mint futárok lóháton továbbították. 1493—95-ben Baksa, Belsey Jankó, Berey Máté és Miklós deák vicecastellanus, valamint Szóláthy Mihály szerepelt, mint futár. Közülük legtöbbet Szóláthy volt úton. 1495-ben a lengyelországi Krakkóba pedig Mihály, az ottani egyetemen tanuló deák vitte Egerből a levelet. Az egri futárok közül külön ki kell emelni egy szabadhelyi paraszt levélvivőt (cuidam rustico de Zabadhel), akit — rendkívül alacsony béréből kitetszőleg — a megtett útnak csak egy részére fizettek meg. Ennek az a magyarázata, hogy Eger városa egy részének, az ún. Szabadhelynek a lakosai — éppen a Bakócz kódex szerint — szabadosok voltak s nem fizettek „taxa regia"-t. Kétségtelen tehát, hogy nem csupán a fennmaradt 1551-beli urbáriumuk szerint, de már a XV. sz-ban is mentesek voltak minden jobbágyi teher és szolgáltatás alól s kizárólag „a főtisztelendő (azaz a püspök) úr leveleit tartoznak, bárhol legyen is a munka, 12 mérföld (kb. 100 km) távolságra bármilyen időben saját költségükön szállítani.''''

2 Az egri püspökföldesurak tehát a középkorban az egri Szabadhely lakosai révén biztosították maguknak 100 km sugarú körben a zavartalan és költségmentes futárszolgálatot. (A már 1443ban megvolt egri Szabad utca nevében is lakosai kiváltságos helyzetére utalt.) Bakócz püspök-kancellár leveleit viszont elsősorban apródjai (pueri domini, parvulus domini) hozták Egerbe: Agóczy, Gergely, Orosz Mihály, vagy a bizonyára olasz Ransar. Adódott eset azonban, hogy Székesfehérvárról egy bizonyos Joannis Judeus, Kassáról pedig az egri provisor volt a levélhozó. 215