Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Kovács Béla: Kabarok és palócok

Kacs környékét szállta meg, Vájta Tolna megye déli részét és a Tisza—Duna—Temes zugát vette birtokba, míg Ete Baranya megyében kapott földet. 18 A fenti területi foglalások közül legérdekesebb Böngérfia Bors garammenti birtoklása. A Gesta szerint ennek a területnek a hódoltatására Szovárdot, Kadocsát és Hubát küldték ki, de ezek Várad (Felsővárad, Bars megye) elfoglalása után három napon keresztül várták Böngérfia Bors seregét, majd ez a seregrész hódoltatta meg a területet egészen Zólyomig és ez is szállta meg. 18 Az így megrajzolt térkép alapján azt látjuk, hogy a kun vezérek által megszállt terület északon szinte tökéletesen egybeesik a mai néprajzi felfogás szerint palócnak tartott terület­tel. (Csak Ete és Vájta által elfoglalt részek nem tartoznak az általánosan palócnak ismert vidékhez, de ennek a problémának említésére a későbbiekben még visszatérünk.) Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy a honfoglaláskor letelepült kun—kabar—palóc népesség és a mai etnikum között valamiféle közvetlen kapcsolat lenne, csak a tény érdekességére hívjuk fel a figyelmet. A továbbiakban vizsgáljuk meg azokat a tényeket, amelyek Anonymus hitelességét bi­zonyíthatják a kun—kabar azonosság kérdésében. A Gesta 32. fejezete szerint „Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edömennek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk Pata később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, kit kegyességé­ért Abának hívtak." Anonymus tehát kun vezérek leszármazottjának tekinti Aba Sámuelt. A Képes Krónika is őrzi ezt a hagyományt, bár olyan áttétellel, hogy Attila fia Csaba kazár nőt vett feleségül és ebből a házasságból származtatja Edét és Edöment. 19 Látjuk tehát, hogy Aba Sámuel őseinek kazáriai származása ilyen vagy olyan módon mind a Gestában, mind az ettől bizonyos mértékig független krónikákban megtalálható. Ezt a tényt nem véletlennek, hanem inkább egy olyan családi eredetmonda magjának tekinthetjük, amely az Aba nemzet­ség körében a középkor folyamán eleven, tudatos hagyomány lehetett. Az Aba nemzetség legkorábbi szállásterületeit tényleg a Mátra alján találjuk: Gyöngyös, Tarján, Pata, Adács, Sólymos, Ugra és Sár, valamint a Tisza melletti Gyenda, Roff és Bura azok a helységek, amelyeket az Aba nemből kiszakadt családok még a X11I— XIV. század folyamán is részben közösen birtokoltak. 20 Ugyancsak ősi szállásterületnek tekinthetjük a Abaúj és Sáros megyékben fekvő Aba birtokokat is. A két birtoktömbből alakult ki a ki­rályi megyék szervezésekor Újvár megye, amely két össze nem függő területből, Heves, va­lamint Abaúj és Sáros megyék egy-egy részéből állt. 21 Heves és Abaúj közé ékelődött be az Örsúr-nem, amelyet Borsod megye ősfoglaló nemzetségének kell tartanunk. Azért, mert Anonymusnál Örsúr a kun vezérek között, a krónikákban a magyar vezérek között szerepel, a nemzetség etnikai hovatartozásának kérdésében megoszlanak a vélemények. Györffy György magyar nemzetségnek tartja, 22 Hóman Bálint a magyar törzsek elhelyezkedéséről írt tanulmányában meg éppen ezt a nemzetséget tartja a Borsodban és Barsban is birtokló Böngérfia Borstól származott nemzetséggel és az Abákkal együtt a kabarok három legjelen­tősebb ágának. 2;í Elgondolkodtató tény, hogy Anonymus kun vezérei két-két tömbben fog­lalják el szállásterületeiket; egyedül az Örsúr nemzetség birtokai találhatók egy tömbben, kabar szállásterületek közé ékelődve. Konstantinos leírásából világosan kitűnik, hogy a kabarok három nemzetségének még a X. század közepén is közös fejedelmük volt. Ez a tény azt bizonyítaná, hogy a kabar törzsek­nek nagyjából egy tömbben kellene elhelyezkedniük. A fentiek szerint Sárostól Hevesig szinte összefüggő birtoktömböt találunk, majd Nógrád kihagyásával a Bars és Komárom megyei részek csatlakoznak e területhez. Hogy Nógrádban is feltételezhető ilyen népesség, arra Makkai László elképzelését idézzük, aki szerint a palócság karancsalji központja egybe eshetett a Száh nemzetség 12 falura kiterjedő birtoktestével. 24 A Gesta birtoklástörténete szerint tehát Észak-Magyarországon egy olyan összefüggő területrészt kapunk, amely nagyjában-egészében megfelel a jelenleg palócnak tartott terület­tel, de ha a honfoglaláskori állapotokat nézzük, akkor ez az elhelyezkedés meg is felel a 162

Next

/
Oldalképek
Tartalom