Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
angrenzenden praedio Tomaj. UDVARDY J. herrschaftlicher und landesbefugter Ingenieur, 1835. Egri Állami Levéltár, T. 42. 37 Helynév-párhuzam: Abad (Abada), Pannonhalmi Rendtörténet, I. 651. (1221.), később Abda, Obda néven. 38 PAIS: 1926. 142. — KÁLMÁN: 1967. 35. 39 A török személynevekben használatos állatnevekre gazdag anyagot közöl: NÉMETH: 1930. — GOMBOCZ: Magyar Nyelv, X; 1915. — A szkíta kori vadkantisztelet, illetve a vadkant szerepeltető mondakincs nyomai a fémművességben: BRASINSZKIJ: 1967. 102. — A szkíták ünnepélyes alkalmakkor használatos ivókürtjeinek (HERODOTOS, IV. 64.) egyik legszebbike, ismeretlen lelőhelyről, a Louvre-ban, vadkanfejben végződik. (CHÁRBONNEÁUX, J. : La revue du Louvre et de musées de France, 12. (1962) 295—196. — FREL, J.: Szovjetszkaja Arheologija, VIII. (1964) 3. 292—293.) — Hasonló állatkultusz nyomaira utalnak a thrákiai Panagjuriste-i kincs rhytonjai, amelyek dámvad, kos, zerge és bika fejét ábrázolják. (ZONTSCHEW: 1959. Abb. 1—3., 9— П., 17., 19—20., 23.) Figyelemre méltó, hogy ezeknek az állatoknak egyes tulajdonságai mennyire közel állanak a vadkanéhoz (a zerge gyorsasága és merészsége, a bika ereje, a kos harciassága) ! — A kelta kultúra leletanyagát kísérő számos vadkanszobor legszebbjeit közli: FILIP: 1961. T. XVIII. (Neuvy-en-Sullias), p. 162. (Effigneix). — A Besenyőtelek-szőrháti kelta temető egyik harcossírjában vadkan csontvázát tárta fel Szabó J. Győző. (Szíves közlését ezúton is köszönöm.) Vadkancsontokat kelta harcossírokban másutt is számos alkalommal találnak. — A vadkan-tisztelet kelta-kori örökségét új színekkel gyarapították a germán népek: egyik harci alakzatuk nevét is a vadkanfejről vették. (KOSSINA: 1941. 218. — Az adatot LÁSZLÓ GYULA professzor úrnak köszönöm. Ugyancsak ő hívta fel figyelmemet lektori véleményében a népvándorláskori vadkanagyar-amulettekre.) Thonuzoba neve szempontjából érdekes, annak mintegy párhuzama a német Eberhard személynév. A népvándorláskori népek vadkankultuszában, amelynek régészeti nyomai germán és avar leletekben is megtalálhatók, (HAMPEL: 1894. CXXXV. t. 10—14., avarkori, HAMPEL: 1905. I. 637., fig. 2000., germán leletek stb.) éppen ezeknek a népeknek Fekete-tenger vidéki szereplése révén, esetleg szkíta hatást is kereshetünk (NAGYÁ.: 1968.79.) 40 Emeséről: IPOLYI: 1929. 242. — RÓHEIM: Ethnographia, XXVIII. 1917. 77. skk. — SOLYMOSSY: A magyarság néprajza, IV. 413., 445. — LÁSZLÓ: 1944. 167. — LÁSZLÓ: 1967. 53. — Porcus centurio: FEJÉRPATAKY: 1892. 42. — SZENTPÉTERY: I. 1923. 16—17. 41 LÁSZLÓ: 1967. 53. 42 A totemisztikus névadás klasszikus példája Dzsingisz khán történetében ismeretes. (LIGETI: 1962. 9.) — A totemisztikus névadás legtömörebb megfogalmazása: FREUD: 1922. 3.: „Das Totem ist erstens der Stammvater der Sippe, dann aber auch ihr Schutzgeist und Helfer, der ihnen Orakel sendet, und wenn er sonst gefährlich ist, seine Kinder kennt und verschont." A totem ilyetén felfogása tehát nemcsak a névadást indokolja, hanem a totemnek bemutatott áldozatokat is. (vö.: FRAZER: 1965.) 43 HORVÁTH: Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 20—21. 44 P. magister, с 25. (ed. 1932.), 18 213. Ugyanebben a fejezetben szinte értelmezi is a nevet, mondván: „.. .páter Ogmand..." 45 NAGY Á.:^1968. 76—77. 46 Vö.: KARÁCSONYI: 1900. III., a Tomaj-nem ismeretes tagjai között nem tud az Apa, Aba név, illetve jelző szerepléséről. 47 Vö. : NAGY Á. : 1968. 76—77. 48 A megszokott kiejtés miatt az Örkény alakot használjuk, követve a remek fonetikai érzékű Karácsonyi Jánost. — Pais Dezső fordításában (PAIS: 1926) az Örkéndalakot alkalmazza, amely közelebb áll az alább javasolt etymologiához. 49 PAIS: 1926. 131—132. 50 A kende méltóságáról: GYÖRFFY: 1959. 127—131. 51 1272. Moys iudex Comanorum. (FEHÉR M. J.: 1967. 22.) — 1346. Gregorius Bissenus Rector seu Capitaneus Bissenorum. (JAKUBOVICH— PAIS : 1929. 167.) — 1351. Nicolaus Regni Hungarie Palatínus et Judex Comanorum. (JAKUBOVICH— PAIS : 1929. 192.) 52 Részletesen vitatni a Gesta hitelességének kérdését — nem e dolgozat feladata. A Gesta szemlélete és programszerű volta révén a benne rögzített, egyes nemzetségek történetére vonatkozó hagyományt, a Tomaj-nem esetében mindenesetre maradéktalanul elfogadjuk. 53 Részletesebben: NAGY Á.: 1968. 77. skk. 54 LÁSZLÓ Gy.: Irodalomtörténet, XLVII. 1959. 491. skk. 55 LÁSZLÓ Gy.: Irodalomtörténet, XLVII. 1959. ih. 50 Például : A Ganges megtisztító ereje, a Nílus-folyamisten stb. A vízen túli másvilág-képzetek (LÁSZLÓ: 1944. 496—7.) valószínűleg ugyanehhez a gondolatkörhöz tapadnak. 57 NAGYÁ.: 1968.81—84. 58 Lásd: General-Charte... (36. jegyzetben). 10 Az Egri Múzeum Évkönyve '.
