Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)
Nagy Árpád: Eger környéki és Tisza-vidéki besenyő települések a X.–XI. században
kiveszett „korhány" név latin fordításai, illetve értelmezései. 198 Megjegyzendő, hogy a vizsgált területünkön ilyen helynevet történeti földrajzi névanyagban nem tudunk kimutatni. 199 VIII. A tiszavidéki besenyő települési egység vizsgálata során a Thonuzoba-vezette besenyők társadalmi szervezettségében, régészeti hagyatékukban olyan jeleket láttunk, amelyek ennek a besenyő csoportnak katonai rendeltetésére vallanak. A korábbi kutatások során kétségkívül túlzó besenyő szállásterület meghatározások kritikai áttekintésében Kniezsa István felhívta a a figyelmet arra, hogy nem minden magyarországi besenyő településcsoport kapott katonaihatárőri feladatokat. 200 Ebben az esetben a tiszavidéki besenyőket, tekintettel arra, hogy szállásterületük a XI. században már mindenképpen az ország belsejéhez tartozott, aligha hihetnénk, akár határőröknek, akár csupán katonáskodóknak. 201 Kniezsa István jogos kételyei azonban figyelmen kívül hagyták a X. századi és a XI. századi belpolitikai-hatalmi helyzet közötti különbséget. 203 A besenyő települések között a tiszavidéki, Tomajok birtokolta terület az ország keleti felében a legnagyobb kiterjedésű. A Tisza mentén azonban ezen kívül még négy, kisebb, de határozottan megfigyelhető besenyő települési egységet mutathatunk ki: (Lásd a 2. sz. térképet !) Kisvárda és Borsóvá körzetében (a térképen B^) 204 Borsod déli részén, a dorogmai rév mellett (B 2 ) 205 , Alpár környékén (B 3 ) 206 és Szeged felett (B 4 ). 207 Ötödikként csatlakozik a felsorolt településekhez Tomaj-nemzetség vizsgált abádszalóki és Bögér-Besenyő-környéki szállásterülete, (B 5 ) amelynek a folyó két partján való elhelyezkedésében a nomád népek szokását ismerhetjük fel: a folyó két oldalán oszlik meg egy nemzetség, vagy egy törzs területe. Ennek a besenyő településvonalnak a vizsgálatából kirekesztjük a középkori Borsóvá határvármegye (marchia) 208 besenyőit, hiszen a vereckei utat lezáró határőrcsoporthoz tartoztak. A felsoroltakon kívül, Titelig haladva, a Tisza partjain települt besenyőket nem találunk. Csanád és Csongrád megyékben 209 a balparton a folyótól valamelyest távolabb is vannak besenyő településnyomok, ezeket azonban alábbi fejtegetéseink jegyében ki kell rekesztenünk vizsgálatainkból. A felsorolt besenyő településcsoportokkal kapcsolatban az alábbi megfigyeléseket végeztük : 1. Korai megyeszékhelyek (várak) körzetében települtek a borsovaiakon kívül az abádvidéki (Heves), csongrádi (Alpár, Szeged) egységek. 2. A honfoglalás előtti évszázadokban már fontos tiszai átkelőhelyek, tehát útvonalak mentén találjuk borsodi (dorogmai rév 210 ), abádkörnyéki (abádi rév), alpárkörnyéki (alpári rév), Görögrév 211 , böldi rév 212 ) és Szeged melletti (szegedi rév 213 ) besenyőket. 3. Feltűnő, hogy azok a földvárak — és zömmel a felsorolt kisebb besenyő településcsoportok — a Tisza jobb partján fekszenek. A balpartra települt falvaik a révek balparti bejárójának közvetlen közelében helyezkednek el. 214 A megfigyeléseink értelmében úgy tűnik, hogy a besenyők Tisza-mentén megtelepült csoportjai a folyó hosszában egyfajta védelmi vonalként sorjáznak. Kérdés azonban, hogy ebben a védelmi vonalban csupán besenyők voltak-e, vagy más segédnépek is, esetleg maguk a magyar nemzetségek is? 141
