Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Rozsnyói Márton: A dédestapolcsányi pálmaleveles növényi lelőhely feltárása

A DÉDESTAPOLCSÁNYI PÁLMALEVELES NÖVÉNYI LELŐHELY FELTÁRÁSA (GYŰJTÉSI BESZÁMOLÓ) Az egri múzeum gyűjtőterületén a természettudományi kutatómunkát Le­gányi Ferenc indította meg, és végezte évtizedeken keresztül. Az ő munkájába kapcsolódtam be 1960-ban, illetve 1963-ban történő nyugalomba vonulása után én folytattam. E gyűjtőutak során figyelt fel Legányi Ferenc egy nagyon érdekesnek lát­szó és nagy horderejűnek mutatkozó lelet létezésére. 1944-ben a né­met csapatok a Szelecsi-kőnél, Dédestapolcsány község: közelében, felrobban­tottak egy kőhidat, melynek köveiben 1945 tavaszán fosszilis leveles rétegben pálmalevél lenyomatokat is talált, rendkívül szép és ritka anyagot. * A felrobbantott hidat 1860 körül építették, így a lelőhely, illetve a kőbá­nya helyéről, ahonnan a hídépítéshez felhasznált követ szállították, természete­sen ilyen hosszú idő távlatában nem tudott a községben felvilágosítást adni senki. De feltehetőleg, sőt bizonyosra vehetően, nem messziről szállították ide a köveket. Erre vallott a hídépítéshez felhasznált kövek anyaga, mely andezittufa volt, s mely a környező völgyekben nem egy helyen található. Legányi Ferenc szinte a félfedezés idejétől fogva rendszeresen kutatott a kőbánya után. Legközelebb a Szelecsi völgyben volt kibúvó tufaréteg, de annak anyaga nem egyezett a híd köveivel, s a szűk, vízmosásos völgy eleve kizárttá tette, hogy ingyen szállíthatták volna a köveket. így a kutatást északi, északnyugati irányban kezdte el. A hasonló anyagú andezittufa bányák a kutatás során természettudományi szempontból mind meddőnek bizonyultak, illetve éppen a keresés alatt talált egy új növényes lelőhelyet, de pálma nélkül. Nekem öt évre rá, egy közös gyűjtőutunk során mutatta meg a felrobban­tott hidat, akkor már bizony szegényes anyagával, hiszen az évek során Legá­nyi Ferenc is gyűjtött belőle, s főleg a kövek nagy részét már elhordták épít­kezéshez. 1960-ban, az egri múzeumhoz kerülésem után nagyobb ütemben folytattuk a kutatómunkát, szinte minden évben visszatérve a pálmás lelőhely vélt he­lyére. Az eredmény: az általam talált két új fosszilis lelőhely, természetesen újra pálma nélkül. Több mint húszévi keresés után, bár tudtuk mindketten, hogy a hídhoz felhasznált kő erről a vidékről való, az eredmény semmi. Már ismertük a kör­nyék minden bányáját, sőt minden számottevőbb tufakibúvását is. 361

Next

/
Oldalképek
Tartalom