Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szilágyiné Cziffery Gabriella: Az egri vár bástyái alatti tufarétegek középső-miocén flórája

Ahogy a fentiekben is említettem a levél alakja leginkább szíves-tojásdad és a Populus trichocarpa Torr, et Gray-re emlékeztet. De ettől a fajtól eltér anynyiban, hogy elsőrendű oldalerei egyenesebbek és sűrűbbek. Ugyanezek a bélyegek választják el az Andreánszky által leírt (in Annal. Hist.-nat Mus. Nat. Hung. Tom. 56. 1964. 101. Abb. 2. Taf. III.) Populus trichocarpoides Andreánszky-tól. A Populus trichocarpa Torr, et Gray oldalereinek száma 6—7, a Populus trichocarpoides Andreánszky-é csak 5—6 pár és mindezek előreívelnek, nem futnak ki egyenesen a levél széléig. Az egyetlen példány és rossz megtartás miatt a levelet új fajnévvel nem lehet leírni, a pontos elválasztó bélyegek ismeretének hiánya miatt egyelőre kénytelenek vagyunk a Populus trichocarpa Torr, et Gray alakkörébe vonni. Salix cf. pentandra L. Az egri vár tufarétegeiből egyetlen jó megtartású fűzfalevél lenyomatunk van. Ez alakjában és erezetében teljesen megegyezik a fenti recens fajjal. A levél 3 mm hosszú nyéllel van meg. A lemez lándzsás, csúcsán hegyes, ékvállú, 3,8 cm hosszú és 1,1 cm széles. Széle lazán és tompán csipkés-fogas. A főér erős, az oldalerek alul igen hegyes (35°) szögben indulnak ki, feljebb ez a szög egyre tompul, legfelül 45—50 fok. Az oldalerek zeg-zugosak, a levél széle közelében előrehajolva anasztomizálnak úgy, hogy egy zeg-zugos szegélyér képződik. Az oldalerek itt is, ott is össze vannak kötve náluk alig gyengébb oldalágakkal. így ferdeirányú rombuszos terecskék képződnek. A hasonlóság a recens Salix pentandra L.-vel igen nagy. A Salix pentandra L mérsékelt égövi faj. Európától a Kaukázusig honos, cserje, vagy 20 méter magasságig megnövő fa. Az Eger vári flórában mikroterm elem. Salix sp. Pár darab, erősen töredékes levéllenyomat található az anyagban, amelyeket pontosabban nem lehet meghatározni. Lehet, hogy ezek is a Salix pentandra L.-hez tartoznak, de lehetséges, hogy másik Salix fajhoz. Kisebb levél, amelynek éles kontúrjai és nagyon vékony másodrendű erezete rögtön elárulja, hogy örökzöld volt. Myrsine doryphora Ung. — Gen. et spec, plant, foss. 1850. 434 (Abb. 4.) Az egri vári lelőhelyről 7 db példány került elő, amelyek szélességben megle25