Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szilágyiné Cziffery Gabriella: Az egri vár bástyái alatti tufarétegek középső-miocén flórája

hetősen változékonyak, részben közepesen széles-elliptikusak, ék alakú vállal és lekerekített csúccsal. Sajnos, mindegyik példány sérült. A példányok között vannak keskenyebbek is, de ezek is lekerekített csúcsúak, sajnos, a válla mindegyiknek hiányzik. Egyik aránylag nagyobb és épebb levél kiegészítve 5,5—6 cm hosszú lehetett, középen vagy valamivel ezen felül a legszélesebb, itt 24 mm széles. Teljesen ép szélű. A főér igen erős, az oldalerek aszimmetrikusan indulnak ki, de ez mint a Populusoknál is feltételeztük, a.fosszilizáció következménye is lehet. Az egyik oldalon 60, a másik oldalon 50 fokos szögben, sűrűk, párhuzamosak és egyenesek az oldalerek. A levél szélén anasztomizálnak. A faj mindenesetre száraz, kiegyenlített éghajlatra vall. Ez a faj eddig hazánkból két helyről volt közölve, a szurdokpüspöki tortonból (Varga in Andreánszky—Kovács in Annal. Inst. Geol. Publ. Hung. 45, 1, 1955, 21, 158) és Füzérradvány alsó szarmatájából (Andreánszky: Die Flora der sarmatischen Stufe in Imgarn, 1959, 137). A nagyon fajgazdag kisegedi alsó-oligocén flórából ez a levélalak még nem került elő, bár az akkori éghajlat is kedvezhetett ennek a babér és keménylevelű közt átmenetet alkotó növényfajnak. Myrsinites cf. Píeimeris canariensis (Wild.) DC. — Bocsa, in Annal Inst. Geol. Publ. 44. 1. 1955, 61. (Abb. 5.) Hat levéltöredék vall a Myrsinaceae családra. A levélalak lándzsás, az egyik példány a középtájon 3 cm, a másik 2,8 cm széles. A középér erős, az oldalerek viszont igen gyengék. Az egyik példányon jól kivehetően az oldalerek a levéllemez széle felé többszörösen anasztomizálnak. Alakban és erezetben a maradványok hasonlóak a Pleiomeris canariensis (Wild.) DC. leveleihez. A Myrsinites fajok nagyrésze a szigetvilágban él, kiegyenlített néha igen száraz éghajlat alatt. Leguminocarpum mecsekense Andreánszky — in Annal. Inst. Publ. Geol. Hung. 44. 1, 1955, 15, 152. Tai. I. 3. Ez a hüvelytípus a helvéti lelőhelyekről, Magyaregregyről, Hidasról és még számos lelőhelyről került elő. Az alsó-oligooénból a kisegedi lelőhelyről is ismerjük. Az Eger vári tufából három darab lenyomata ismeretes. Sajnos, ezek a maradványok is erősen töredékesek. A hüvelymaradvány 2,7 cm—4,5 cm hosszú és 26