Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szilágyiné Cziffery Gabriella: Az egri vár bástyái alatti tufarétegek középső-miocén flórája

Bonpl. és Quercus lancifolia Schlecht, et Cham. Az egri vári példányok ezekkel a fajokkal nem mutatnak megegyezőséget. Miután sem válluk, sem pedig csúcsuk nem ismeretes, egyelőre a Quercus drymeia Ung. alakkörébe soroljuk fel őket. Egyik töredék, a 67. 11. 1 és A másik 67. 249. 2. leltári számú példányok (az utóbbinak az ábráját közöljük), száias lándzsás, a lemez kiegészítve 12 cm hosszú lehetett, vagy még hosszabb, középtájon 2,2 cm széles. Ez a maradvaay teljesen megegyezik az Unger által közölt rajzokkal és leírással. Quercus pontica miocenica Kubát — in Annal. Inst. Geol. Pubï. Hung. 44. 1. 1955, 47, 175. t. XI. 4. XII. 5. Abb. 16—17. Ebből, a hazai szarmatában olyan nagy szerepet játszó levélalakból néhány töredékünk van az egri vár rétegeiből. A 67. 234. 1. leltári számú levél a nagyobb töredékek közé tartozik. A levélmaradványból 9 cm hosszúság van meg, kb. 15 cm hosszú lehetett. Aránylag keskeny, 4,2 cm széles, felső harmadában a legszélesebb, szálkacsúcsú fogazottsággal a szélén. Egy másik levélnek (lelt száma 67. 180. 1.), csak az alsó része van meg és az is hiányos, de világosan látszik, hogy a levél válla felé ékalakban elkeskenyedik. A felső részében a legszélesebb, ellentétben a Quercus kubinyii-val, amely vagy hosszúkás, vagy pedig az alsó részében a legszélesebb. Ismeretes, hogy a Quercus pontica miocenica Kubát nem a Quercus pontica K. Koch, hanem a Quercus libani Oliv, alakkörébe tartozik, elsősorban. Ezt a tölgyfajt közölte Czeczott H. Castanea aff. mollissima Bl. néven a lengyelországi középső miocénből. Végül ennek a fajnak teljesen megfelelő levelek lenyomatai kerültek elő az Eger környéki Ostoros mellől, ugyancsak tufából, s így k&tat, miután csak na22