Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szilágyiné Cziffery Gabriella: Az egri vár bástyái alatti tufarétegek középső-miocén flórája

gyón kevés egyéb maradvány volt található abban a gyűjteményben, szarmatának tekintettük. Most ez a kérdés is megoldást nyert, mivel az Ostoros savós-völgyi flóra nagymértékbe negyezik a várival, így egykorúnak tekinthetjük őket. Pterocarya denticulata (O. Web.) Heer — Fl. tért. Helv. III. (1859) 94, t. CXXXI. 5—7.? — Juglans denticulata O. Web., in Paleontogr. 2 (1852) 211 t. XXÏII. 10. Egyetlen töredékes példánnyal van képviselve ez a faj. A levélkének csak a középső része van meg. Az erezet nagyon jól látszik. Az oldalerek csaknem derékszögben indulnak ki, a levélke széle közelében kettéágaznak és az ágak anasztomizálnak. A levélke széle fogazott. A Pterocarya levelek rendkívül változékonyak és a fajon belül igen hasonlóak, így azt a ma élő fajt, amellyel rokonsági kapcsolatba tudnánk hozni a maradványt, nem tudjuk. Ez a megállapítás áll az összes levélmaradványra, amelyet a fenti néven közölnek. Myrica haeringiana Ung. — Gen. et spec, plant, foss. (1850) 395 — Foss. Fl v. Sotzka (1850) 30. tab. VI. И. VII. 8. Több eléggé töredékes (5 db) levéllenyomat a vári tufa rétegekből erre a fajra utal. Myrica cf. longifolia Teysm. et Binn. (Abb. 2.) Egy levéltöredék ellennyomattal, amely még töredékesebb, a Myrica-nemzetségre utal. Különös ismertető jele, hogy a levél széle meglehetősen szabálytalanul, néhol sűrűbben, máshol ritkábban, vagy alig fűrészfogas, előreálló, erősen kihegyezett fogakkal. Az oldalerezet rendkívül vékony, meglehetősen szabálytalan, nagyobbrészt kamptodrom. A lemez kiegészítve mintegy 10 cm hosszú lehetett, keskeny, lándzsás, 2 cm széles. Leginkább azokra a Wind-gyárból származó Myrica-levelekre emlékeztet, amelyek Мл

/rica cf. longifolia Teysm. et Binn. néven ismeretesek (Andreánszky in Studia Biol. 5. 1966, 70. fig. 55), bár azoknál valamivel kisebb, miután a Windgyári levelek 15—16 cm hosszúak és 3 cm szélesek. 23