Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Szilágyiné Cziffery Gabriella: Az egri vár bástyái alatti tufarétegek középső-miocén flórája

Unger az eredeti leírásban a tűk hosszúságát 2—3_ huvelyknyi.ee írja, ez megfelel kb. 8 cm-nek. így egyezik a vári példány hosszúságával. Hasonló maradványok kerültek elő Eger-Tihamérról is és ezek a példányok összehasonlítva, teljesen megegyeznek, (G. Cziffery—Szilágyi; 1967. p. 47—48. f, 1.) ezekkel a leirt és ábrázolt fajokkal. Ehhez a példányokhoz hasonló Pihus tűket írtak le Óbuda és Kiseged alsóoligocén rétegeiből Pinus tuzsonii Nóvák néven (Nóvák E. : A kisegedi oligocénfióra fenyőféléi. Bp. Tud. Egy. Biol. Int. Évkönyve. 1950. Tom. 1. Fase. 1. p. 48— 6i. T. 1. f. 1.), de ezeknek a tűknek a hosszúsága 20 cm, és szélesebbek is a Pinus rigios Ung. tűinél, tehát semmiképpen nem lehet azonos a vári Pinus maradványokkal. Castanea pliosativa Kolak.—Pilocene Flora of Kodor River, 1964. p. 78. tab. XXIV. 1—4. Néhány, élihez a fajhoz sorolható lenyomatunk van az Eger-vár tufarétgeiből, A legjobb megtartású a 67. 5. 2. sz. példány ellennyomattal, bár e lenyomatnak a csúcsa is hiányzik. A nyél 1,5 cm hosszú, vékony, 1 mm vastag. A lemez kiegészítve 10,5 cm hosszú, középtájon 2,6 cm széles, válla aszimmetrikusan ékvállú, gyengén nyélrefutó, szélén öblös-fogas, 1,5—2 cm hosszú, kissé előreálló sertékkel. Főér erős, oldalerek száma 19 pár, kb. 50 fokos szögben indulnak ki, szabályos közökben. Az alsók kissé kifelé hajlanak, a felsők egészen egyenesek, merevek és fogakban végződnek. A fogak szálkacsúcsban végződnek. Levelünk a legnagyobb mértékben egyezik Kolakovszky fent idézett ábráival. Mindenesetre nem tartjuk kétségtelennek, hogy ugyanarról a tortonról van szó a kaukázusi és az egri lenyomatok esetében is. De még kevésbé tartjuk kétségtelennek azt, hogy a kaukázusi példány a Castanea sativa Mill, alakköréhez tartozik. Meg kell jegyezni, hogy a mi Castanea sativa Mill, leveleink általában inkább lándzsásak és nem szálasak. Egy másik, ugyancsak az egri vár rétegeiből származó levél, a 67. 9. 2. lelt. sz. valamivel nagyobb, de jellemvonásai teljesen azonosak a fent említett példánnyal. Válla és csúcsa hiányzik. Kiegészítve 11—12 cm hosszú lehetett és az előbbinél szélesebb, 3,3 cm széles. Hazai viszonylatban ennek megfelelő levéltípus eddig még nem került elő. Azok a levelek, amelyeket a Castanea sativa Mill.~el hoztunk kapcsolatba (Andreánszky, 1959, 99. Taf. XXVI. 4.) sokkal szélesebbek, lándzsásak, válluk ékvállú és nem hirtelen összehúzott. Mégis nagy a valószínűsége annak, hogy ez a Castanea pliosativa Kolak. (miután olyan bélyegeket nem találtunk, amelyek ettől a fajtól elválasztanák az egri leveleket) közelrokonnak tekinthetők a mi gesztenyénkkel. Quercus drymeia Ung. — Chloris portog. 1847 p. 113, tab. XXXI. 14. (Abb. 1) Két három erősen töredékes darabot sorolhatunk ehhez a problematikus fajhoz, amelyet az egyes szerzők különbözőképpen értelmeznek, és amelynek mai ekvivalense bizonytalan. A mi töredékeink egy keskeny, szálas levélre mutatnak, amely 1,8—2 cm széles, öblösfogas, az oldalerek szabályos távolságra indulnak ki, egymással párhuzamosak, mintegy 40 fokos szögben indulnak ki, azután kissé kifelé hajlanak. Az oldalerek egymástól való távolsága 8—9 mm, eléggé merevek. A fogak hegyesek, de sertecsúcs nem látszik rajtuk. Unger a fent idézett irodalomban a Quercus drymeia-t a következő tölgyfajokkal hozza kapcsolatba: Quercus libani Oliv., Quercus xalapensis Humb. et 21