Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Bakó Ferenc: A mészégetők életmódja a Bükk-hegységben
asszony két nagy kenyeret (kb. 12 kg), 1 kg szalonnát, 1 font hájat 3 , 30 db krumplit, levesbe való szárított tésztát, egy bégre mennyiségű rántást és úgy indult útnak. Szombat estig ez volt egy-egy mészégető táplálékának alapja, amelyhez még az erdőn gyűjtött nyersanyagok járultak. A két világháború között terjedt el az a szokás, hogy azokon a napokon, amikor a kemence égett, az apátfalvi asszonyok is hordtak ebédet a fennsíkon dolgozó férjeknek. Két-három óra járásnyira is elvitték: hárman-négyen álltak össze az asszonyok, úgy indultak útnak. Nem öltöztek ki szépen, csak az alábbvaló ruhákat vették magukra — „mint mikor kapálni mentőnk" •—, mert az ágak, tüskék könnyein beleakadnak a ruhába és eltépik. Kézikosárba vagy hátikosárba, hátyi-Ъа tették az ebédet, de a levest cserép fazékba, amit ruha kantár-Ъа. helyeztek, annak segítségével szállították. A leves mellé húst, haluskát (túrós), kalács félét, esetleg egy kis pálinkát vittek. A kalácsok között a legkedveltebb a kerek, szélein felhajtogatott túrós lepény, a kompéros volt. 4 Nyilvánvaló, hogy a hazulról hozott élelmet igyekeztek a mészégetők az erdőn található legkülönbözőbb nyersanyagokkal változatossá tenni. így volt ez a régi apátfalviaknál és így az újabb idők mészégetőinél is. A különböző erdei gombákat emberemlékezet óta mindig szedik és fogyasztják. Első közöttük tavasszal a petrec gomba, formája szerint olyan, akár egy fél csengő és a fák oldalán nő. Sütni nem szokták, de levesbe annál inkább főzik: „csak a.z egész gyengéjét esszük meg, az öreget (a vastagabb részeit) felhasgatjuk, megfőzzük, de aztán kidobjuk belőle." (Bélapátfalva.) A fehér gáva, vagy géva, gelyva gomba omlásfá-n, vagyis ledőlt, korhadó fán nő. Májusi gomba a bokor ajja. (Bélapátfalva), vagy tövisk ajja (Répéshuta, szlovákul: pocadovki), amely fehér fű között szokott nőni. Sütni való gombák tavasszal а сере, tinóra, a keserő gomba (Bélapátfalva) és a potypinka (Répáshuta), amely utóbbi nyárfatuskón tanyázik és sárga színű. Későbbi a csirke, pecirke, galamb gomba, az őszi géva (Répáshuta; ez utóbbi fekete és bükkfán nő), a petrezselyem, vagy szekfil gomba, az eggyes (aminek tréfás nevet adtak, mert „van abbó ezer is együtt, oszt mégis eggyesnek Jnjják". Bélapátfalva), a kékhátú, piroshátú, őzlábú vagy galóca gcmba. A galóca „magas lábbal nő meg, a teteje olyan, mint egy paraplé"; a csupros gomba megtalálható földön is és rothadt fatuskón is (Bélapátfalva). A répáshutaiak a tövisk ajjá-t, a bélapátfalviak a csupros és a keserő gombát szeretik a legjobban. Véleményük szerint ezekből bármennyit ehet az ember, nem fájdul meg a gyomra. A felsőtárkányiak a fán tenyésző gombákat gyűjtőnéven tőke gombák-пак nevezték. A mérges gombát arról ismerték meg, hogy ha eltörték a lábált, a törés nyoma megfcéküiit. A mérges gombák közül egyedül a disznó cepé-t lehet fogyasztani : először ki kell főzni és a forró víz „kweszi a. mérget" belőle — így tartották. Az erdőn gyűjthető növények közül 3. Bélapátfalván a háj a disznó hasának bélzsírjából készült, amelyet négyzetesen vágtak ki, besózva összehajtogattak, összevarrtak és fel füstöltek. 4. A kompéros készítése népi elődásban: ,,A krumplit megfőzik és amikor meghidegszik, elreszelik reszelőn. Nem a nyomókán nyomják, mert azon olyan szemes lesz. Aztán megsózzák, egy ilyen összemarékkal kell egy tepsibe. Aztán azt jól összekeverik tejjel. Meggyúrják a tésztát, ha akarják élesztővel, hogy keli legyen. Akkor elnyújtsák vékonyabbra, mint az ujjam. A tésztát belehelyezik szépen a tepsibe, megzsírozzák előbb a tepsit, akkor a massza kompért rákenik. Utána a túrót, azt is szépen megsózzák és összekeverik tojással, meg tejföllel, de úgy, hogy ne legyen az oolyan híg, jól elkenhet'). Azt meg a krumpli tetejire. De minél több a túró, annál jobb a kompéros. így neveztük, de mondták ezt túrós lepénnek is. Mikor aztán ez elvan, szépen bekenik a tetejit túróval, a szélyit meg késsel felhajtogatják körül. Beteszik a sütőbe és amikor szép pirosra megsül, akkor má 1 rendben van. Kiveszik, meghűl, felvagdossák és finom étel." Bélapátfalva, 1968. 269
