Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között
is szállítanak „magyaros" keménycserép edényeket. 7 ' A Nagy Zsigmond és Ferenc által vezetett gyárban nemcsak a termelést fokozták, hanem először alkalmaztak gépeket is. Igaz, mindössze csak öt lóerő teljesítményű volt, ami olyan csekély, hogy alig érzékelhető, mert ugyanakkor Hollóházán 12 lóerő, a pécsi Zsolnay gyárban pedig 160 lóerő kapacitású gépi erőt hasznosítottak. 5 Az országos méretű Ezredéves Kiállításon (1896) az apátfalvi edények is bemutatásra kerültek. Az értékelő katalógus elég sommázottan nyilatkozik, valószínűleg korábbi adatok alapján, mert a gépeket nem említi, összesen 28 szakmunkásról és 12 napszámosról tesz említést és az évi termelést 50 000 forintra becsüli, ami az akkori viszonyok között már nem. nevezhető jelentősnek. Inkább, figyelmet érdemel, hogy előzőkön kívül Ausztriába és Németországba is szállítanak edényeket. 0 Valószínű, hogy ez esetben csak nagyobb mintakollekciókról eshetett szó, hiszen köztudott tény az említett országok fejlett kerámiaipara és Magyarország felé irányuló kivitele. A kiállítással kapcsolatban közölt termelési adatoknál jelentősebb számunkra, hogy a gyár egyik festője, Schilhabl Béla — akkor főfestő — bronz érmet, később az 1900-as kiállításon pedig az Országos Iparegyesület ezüst érmét kapja elismerésül. Alig köszöntött be az új évszázad, a nehézségek egyre jobban tornyosulnak a hazai, még úgy-ahogy dolgozó keménycserépgyárak felett. Már a kiállítás idején csak nyolc gyár működött és ebből csak ötre vonatkozóan ismertek igen kedvezőtlen adatok. 7 A Nagytestvérek igyekezete, a kedvezőbb évek sem változtatják meg alapjaiban a hazai kerámiaipar állapotát, lassú halódását. A kapitalisztikus termelési rend a tőkekoncentráció irányában haladt és a magán vagy társas jellegű kisebb vállalkozások egyre inkább függvényeivé váltak a nagytőkével rendelkező gépesített gyárak működésének. Legszembetűnőbb, hogy a miskolci kamara területén 1900-ban már csak az apátfalvi és a murányi gyárak működnek. 8 Az utóbbi termelését minimálisra szorították vissza és továbbra is a legnagyobb nehézség az osztrák árukkal szemben vívandó esélytelen harc. — Inkább a propaganda eredményének tekintjük, hogy az apátfalvi gyár az 1900-as párizsi világkiállításon részt vesz és ennek következményeként valamelyest növekszik kivitele. Súlyosabban vetődik fel mindezeknél, hogy ezekben az eszienclőkben, mint anogyan az történt a Bach-korszak elején is — nagyobb mennyiségben készítenek az osztrák gyárak a magyar igényeknek megfelelő „speciális" termékeket, amelyek magyaros ízlésüknél fogva igen megtévesztők és gyakran, mint nemzeti áru kerülnek forgalomba, félrevezetve az elmaradt falusi közönséget. 9 A magyar és az osztrák kerámiaipar közötti küzdelem lassan dőlt el, ami a hazai edénygyárak évtizedekig nyúló halódását vonta maga után. így történt ez Apátfalva esetében is. Hiábavalónak bizonyult a termelés korszerűsítése, a kiváló képességű szakmunkások, elsősorban festők alkalmazása, a külföldi kisebb-nagyobb szállítások, a nemzetközi tárlatokon való sikeres részvétel — végeredményben a Nagytestvérek is az üzem feladására, a bérlet átadására kényszerültek, így 1905-ben új bérlő került Apátfalvára. — A kedvezőtlen gazdasági viszonyok elsősorban 4. Durzó Géza Ján^s *óbeli közlése 1964. VI. 17-én. Hiteltérdemlő és ellenőrizhető adatok. 5. Matlekovlcs J.: Mas. 'ország az ezredik évben. II. k. Budapest 1898. 2C1. 1. 6. Papp J.: Az Agyagig r.l ">z Ezredéves Kiállításon. Ungvár, 1897. 19. 1. 7. U. o. 17. 1. 8. A miskolci Kereskedelmi t° Iparkamara jelentése... az 1900. évi közgazdasági viszonyokról. Miskolc, 1901. 33. 1. 9. U. o. 1902. 74. 1. 223
