Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

a munkásokat érintették. Az általános elszegényedést a legjobb gyári munká­sok özvegyeinek anyagi helyzete tükrözi. Ezt példázzák: özv. Dániel Józsefné és özv. Schnir Józsefné segélykérelmei. 10 Mindkét özvegy férje évtizedeken át dolgozott a gyárban és ott mint festő, illetve edénykészítő végzett igen magas színvonalú munkát. Özvegyeik mégis nyomorúságosan éltek. — Nem változtat a helyzet megítélésén az a társadalmi megbecsülés sem, hogy ebben az időben már rendszeresen helyet foglalnak a község vezetésében az edénygyár szakmun­kásai, mint Durzó János, Bagi János, Csuhány Balázs és Mikó Pál." Az újabb bérlővel, Özv. Schöpflin Armandnéval a papnevelő intézet 1905. július 14-én köt megállapodást, amelynek időtartama 1906. január 1-től 1917. december 31-ig terjed. Az évi bérösszeg akkor már 3000 korona, szemben az előbbi bérlő évi 1300 koronájával. 12 A haszonbérleti szerződés szerint a fenti összegen kívül köteles az adót, a tűzkárbiztosítást fizetni és a tüzelőfát az inté­zettől vásárolni. Ezek a kikötések állandóan visszatérő lényeges pontját képezik a megegyezésnek. Valószínű, hogy még a XX. század elején is a leggazdaságo­sabb kihasználása az apátfalvi uradalmi erdőségeknek a gyár részére történő kötelező faátvétel volt. Kevésbé jelentős az üzemre vonatkozóan, hogy az épü­leteken a szerződés ideje alatt javításokat köteles a bérlő elvégeztetni. Az új bér­lőnek ugyancsak szándékában volt a gyár fellendítése, mert egy Beck Vilmos nevű, németországi származású — feltehetően képzett — gyárigazgatót alkalma­zott, aki a községben való letelepedését is kérte még 1905-ben. 13 A bérlő és az alkalmazott gyárigazgató későbbi években összeházasodtak, mert az 1909. feb­ruár 26-án kelt szerződésben özv. Schöpflinné már mint Beck Vilmosné adja át a gyárat a papnevelő intézet hozzájárulásával Pruzsinszky Alajosnak és ifj. Pruzsinszky Istvánnak, akik a Pruzsinszky János fiai céget alkotják. 1 ' 1 A lejárat idejét nem változtatják, az továbbra is 1917. december 31. — A Schöpl'linné-féle bérlet mindössze alig több mint három esztendeig tartott. Ez idő alatt a terme­lésben lényeges változás nem történt. Vele ugyanaz ismétlődött meg, mint a korábbi bérlőikkel, akik 10—12 évre kötöttek szerződést és egy-két esztendő múlva gazdasági nehézségekre, tőkehiányra való hivatkozással kényszerültek az üzemet és a bérleményt átadni. Ez a sajátos kísértetszerű jelenség a gyár egész fennállására jellemző. Az újabb bérlő budapesti porcelán nagykereskedő volt, akinek inkább a kereskedéshez, mint a termeléshez volt érzéke. Valószínűleg a család más tagjai is bekapcsolódtak a vezetésbe, mert ismét rövid virágzás következik be, ami az első világháborút megelőző gazdasági fellendüléssel is összefüggésbe hoz­ható. A Pruz&inszky-cég is készít edényeket és dísztárgyakat exportra, de még számára is nehézséget okozott a külföldről behozott, most már nemcsak kemény­cserép, hanem porcelán árukkal való verseny. A rövid fellendülést az 1914 nya­rán kezdődő háború szakította meg. Előbb, még 1914-ben hadba vonul Pru­zsinszky Alajos, aki nem is tér vissza. Később Istvánt is harctéri szolgálatra hív­10. EÄL. Apátfalvai községi képviselő közgyűléseinek jegyzőkönyve. 30/1905. december 3. 11. U. o. 4/1895. február 14. 12. EÂL. Egri Szeminárium Iratai. Szerződések. No. 11. (1759—1948.) 13. EÁL. Apátfalvai községi képviselő közgyűléseinek jegyzőkönyve. 29/1905. december 3. 14. EÁL. Egri Szeminárium Iratai. Szerződések. No. 11. (1759—1948). 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom