Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár 1894 és 1928 között

mêlés és annak minősége a maga nemében jelentős, ami a korongosok és a festők munkájának, nagyszerű felkészültségének köszönhető. Az alapítás időszakától kezdődően külföldi, főleg morva és csehországi gyárakban tanult festők működnek Apátfalván. A későbbi évtizedekben a hazai porcelán- és kőedénygyárak nem egy ismert festőcsaládjának tagja dolgozik az üzemben. Az apátfalvi edények nemcsak a környék népének szükségletét elégítették ki, hanem szinte az ország valamennyi vidékére eljutottak. Keresettségük a változatos és gazdag színvilágú díszítésük iránt mutatkozott meg elsősorban. Éppen ezért a készítmények legnagyobb részét a tányérok képezték, amelyek a íalusi és kisvárosi házak tiszta szobáinak és konyháinak a falán, mint díszítő, dekoratív tárgyak kerültek elhelyezésre és évtizedeken keresztül többnyire ezt a funkciót is töltötték be, eltekintve a családi ünnepektől, amikor az ilyen díszes tányérokat étkezésre is használták. A századforduló időszakára megváltozott gazdasági körülmények a bérlőktől nagyobb tőke befektetését igényelték, korszerűbb eszközökkel való termelést, távolabbi és szervezettebb piaclehetőségeket, amelyek azonban csak elenyésző kis részben valósultak meg a következő évtizedekben. Ennek eredménye, hogy a XIX. század utolsó évtizedétől is gyakran váltogatják egymást a bérlők a gyár megszűnéséig tartó három évtized alatt. A GYÁR BÉRLŐI Remenyik Béla a valóságban nem is foglalkozott a termeléssel, mert már 1903-ban átadja az egész bérleményt Nagy Zsigmond és fia részére. — Ebben az időben közönséges kőedényt (keménycserép) és majolika tárgyakat készítettek és mintegy 25—30 munkást foglalkoztattak az üzemben a miskolci Kereskedelmi Kamara jelentése szerint.

2 A XX. század elején is még mindig legnagyobb problémát a cseh import jelentette a hazai kéménycserep termelés számára. A verseny egyenlőtlen esélyeinél fogva nagymértékben nehezítette a kisebb hazai gyárak fejlődését, amelyek csak műhelyeknek tekinthetők a cseh és osztrák gyárakhoz viszonyítva. Akadályozta a fejlődést még a századforduló utolsó évtizedének általános gazdasági helyzete, amely ugyancsak nem kedvezett a keménycserépgyártás fellendülésének. A belső viszonyokra és a termelés milyenségére legjellemzőbbek azok az adatok, amelyek még a Dubravszky Sándorné időszakának állapotát tükrözik és nagyjában a következő évtizedekben is azonosak voltak. Ez idő tájt még három vízimalom, 12 lábkorong, 2 kemence képezte a felszerelést. Mechanikai gépi erőt nem alkalmaztak.

:! — Közlekedési és szállítási nehézségek ellenére is olyan edényeket készítenek, amelyek Horvátország, Szerbia és Bulgária területén találtak piacot. (A kiszállított mennyiségek nem ismeretesek.) A Nagy Zsigmond cég több mint tízesztendős bérlete az apátfalvi gyár virágzó korszakát jelenti. Erre az időszakra esik a millenniumi évek rövid gazdasági fellendülése, a nagyméretű nacionalista propaganda és a dualizmus politikájának viszonylag békés esztendői. A balkáni exporton kívül újabb piac a lengyelországi, amely jelentősebb. Említésre méltó, hogy az Egyesült Államokba 2. A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése... az 1892. évi gazdasági viszonyokról. Miskolc 1893. 86. 1. 3. U. o. 1888. 51. 1. és u. o. 1890. 38. 1. 222