Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Kovács Béla: XVIII. századi üveghuta feltárása Mátraszentimrén
XVIII. SZÁZADI ÜVEGHUTA FELTÁRÁSA MÁTRASZENTIMRÉN Hazánk területének talán a legnagyobb egybefüggő erdőségét a Mátrában találjuk, amely nemcsak ma, de a korábbi időkben is sok hasznos nyersanyagot adott az itt élő embereknek, Nemcsak a tűzifa kitermelésére, a fából készült eszközök és szerszámok készítésére, vagy a gyűjtögetésre gondolunk, hanem elsősorban az erdei iparokra: a szénégetésre, a hamuzsír főzésére, illetve az üvegkészítésre. Ez utóbbihoz kellő mennyiségben álltak rendelkezésre az alapanyagok, hiszen a bükkfa hamujából készült a hamuzsír 1 , megtalálták az üveg egyik alkotóelemét, a kvarcot és szinte korlátlanul használhatták a fűtőanyagot is. Ennek az ipari tevékenységnek az emlékét őrizték meg a Mátrában található Huta nevű települések: Szuhahuta, Óhuta Párád mellett, a Hasznos melleti Aísóhuta (jelenleg Mátrakeresztes), de Felsőhuta, Fiskalitáshuta és Ötházhuta néven szerepelt 1938-ig Mátraszentistván, Mátraszentlászló és Mátraszentimre is. Nemcsak a települések, hanem a földrajzi nevek is megőrizték az üveggyártás emlékét. Parádóhuta mellett a Kopott huta, Mátraszentimre határában a Hutáhelyi patak és a Hutahely nevű rét tanúskodik e régi mesterségről. A Gyöngyössolymos határában levő Szalajkaház és a Párád melletti, hasonló nevű hely a hamuzsír, a „sal alcalicus" készítésének tényét és helyét rögzíti. Ezek a települések és földrajzi nevek általában a XVIII. században keletkeztek, akkor, amikor az üvegkészítés egyre inkább elterjedt az országban. Lakosaik között nagyobb számú szlovák telepest találunk. 2 A mátrai üvegkészítésnek azonban már a középkorban is megtaláljuk bizonyos nyomát. 1507-ben Martinus de Bodon-tól, a bodonyi Mártontól vásároltak üveget az egri székesegyház ablakaihoz. Ebből arra következtethetünk, hogy a Párád környéki üveghuták már a XV. század végén is működhettek. 3 A XVIII. század elejétől Párád már manufaktúra jelleggel dolgozott és ezt a hutát tarthatjuk a jelenlegi modern gyár elődjének. 4 A fentiekből az is kiviláglik, hogy számos üveghuta pusztulhatott el, de helyüket a földrajzi nevek segítségével még meg lehet találni. Ezért 1964 tavaszán 1. A hamuzsír készítéséhez nagy mennyiségű fát használtak fel, hiszen 1 mázsa fa elégetése során 0.2—2 kg hamu keletkezik. Átlagosan 1 kg-ot számítunk; 1 mázsa hamuból csak 10 kg szennyezett hamuzsírt tudtak előállítani. 1 mázsa hamuzsírhoz mintegy 4—5 vagon fa elégetésére volt szükség. L.: Herman Römpp: Vegyészeti lexikon I— III. Bp. 1960. I. 614. 1. II. 236—237. 1. 2. Soós Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után (Heves megyei füzetek 3.) Eger, 1955. 3. Détshy Mihály: Munkások és mesterek az egri vár építkezésein 1493—1596 között. II. (Аг egri múzeum évkönyve, II. 1964.) 152. 1. 4. Károlyi László: A nag3 7-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. Bp. 1911. I. 132. 1. 20.>
