Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története

A továbbiakban a megyei kórház telkén található támfalnak megfelelően fut a fal nyomvonala. Előzően azonban a Sertekapu utca 1. sz. telek feletti kiszögellő magaslaton bástya biztosította a falak biztonságát. A tündérparti páros .számú telkek nyugati vonalában haladt déli irányban a 2. sz. telek kimagasló terepéig, hol ismét bástyát állítottak. A továbbiakban a Csíky utca 8. és 10. sz. telkek határán a fal átívelte az utca völgybevágatában az Uj, illetve Kis kaput és a 3. sz. fundus keleti határán felkapaszkodott a magasba, hol hajdanában egy bástya állott. A városfal további egy irányban haladó irányvonala: a Városfal utca keleti oldala, keresztezve a Bródy utcát, a Hittudományi Főiskola kertjének nyugati részén húzódó támfal, majd egyenes vonalban át a Foglár utcán, s tovább is tartva az irányt, megközelítően az érseki magánkért új kerítése vonalában, egészen a mai főszékesegyház szentélyének előteréig, hol korábban a kisebb Szent Mihály templom állott. Ezen hosszabb egyenes falszakaszon három bástya kapott helyet: a Városfal utca északi vége fölött, valamint déli végében — hol máig is fennmaradt a bástyamaradvány — s végül a Hittudományi Főiskola északnyugati szöglete közelében. A fal a régi székesegyház nyugati végét bástyaszerűen megkerülte, majd a Gárdonyi tér 1. sz, ház sarka irányába tért, hol hajdan a Hatvani kapu állott. A városfal egyenes irányait tovább tartva a Gárdonyi tér 3. és 5. sz. ház, fundusának keleti határán rátért a 7. sz. lakóház homlokzati vonalára, illetve a Tarkányi utca 8. sz. telek nyugati határán húzódó kerítés irányára. A Tarkányi utca 10. sz. emeletes lakóház törzsének megfelelően egy valamelyes védmű állhatott, hol ui. kiszögellést mutatnak a térképek. Itt 90 fokos szögben a város fala északkeletre fordult és a Tarkányi utca 3. sz. lakóház déli falának irányában nyílegyenesen északkeletre tért, útba ejtvén a ferencesek telkének déli határát és átszelvén a patakot, valamint az ún, Gólya utcai lakótelep déli részét. Az Álmagyar utca 16. sz. egyemeletes lakóház északi fala mentén ért ki az Álmagyar utcára, hol a Makiári (Almagyari) kapu állott. Ezen az előbbi hosszú déli városfalszakaszon egymástól egyenlő távolságra két bástya kapott helyet. A fal a kapu után a 15. sz. telek déli határa mentén ért el a fundus délkeleti szögletéhez, hol egy kiszögellés (bástya?) látható a térképeiken. Itt ismét egy 90 fokos fordulatot vett a fal és szigorúan követve a mai Álmagyar és Mekchey utcák telkeinek határvonalát, a vár délkeleti Baldigara-építette bástya szögleténél ér véget. Ezen a szakaszon az Álmagyar utca 3. sz. telek végének megfelelően négyzetes alaprajzú bástya (torony?) volt található. Mint látjuk: a falak a várost övező magaslatok gerincén épültek meg, bástyáik pedig elsősorban a keresztező mélyebb völgybevágatok, vízmosások egyik vagy mindkét oldalán a magasban nyertek elhelyezést. Említésre méltó, hogy a közel 400 éve épült városfalak nyomvonala a legtöbb helyen napjainkban Í3 élesen felismerhető, s telekhatárok jelzik az ősi falak helyét. A CINCTURÁLIS TERÜLET Az egri városfallal kapcsolatos különlegesség az ún. cincturális terület fogalma, valamint a vele kapcsolatban kialakult vita. A fogalom a XVIII. sz. dereka táján merült fel és fejlődött vitatémává a város és a kettős földesuraság között. A cincturális területet „az két fal közötti"

J?J térség képezte, •— helyesebben a város körfalán kívülről gyűrűszerűén övezett sík terep, illetve árok, 184