Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)
Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története
melyet az árokból kihányt földsánc vett körül. A körfalat kerítő árok — Fischer Mihály szepesi kamarai adminisztrátor jelentése szerint •— kővel volt kirakva még 1688-ban („...mit einer Ring Mauer und gefütterten Graben...") 53a Ez a szokatlan berendezkedés kétségtelenül a fal védhetőségének, nehezebb megközelíthetőségének, de nem utolsó sorban a rézsű eróziióvédelmének a szolgálatában állott. A fal körüli térség jellege, illetve kialakítása nem volt egységes. A falakat közvetlenül egy keskenyebb-szélesebb sík terep övezte. Ennek szélességét a térszín befolyásolta. Például a Klapka utca menti szakaszon az 1967. évi ásatás szerint 8 m volt 5 '', viszont a Tündérparton, vagy a Városfal utcában csak 1 m körül van. Ezt vette azután körül egy sekélyebb-mélyebb árok, melynek mélységét kétségtelenül a terep alakulása befolyásolta. A Tündérpart keleti részén ma is több méter mély ez az árok, a Városfal utcában is eléri a 2—2,5 m-t. Természetesen mindenütt nem érhette el az árok mélysége ezeket a méreteket. A cincturális terület árok jellegét jól feltünteti pillacsíkos ábrázolásmóddal két XVlII. századi térkép: a déli és a keleti szakasz északi részén. 50 — A cincturális terület jellege a vár északi oldala mellett eltérő volt a többitől. Itt közel a város szintjén húzódott a város körfala, s a körülötte elterülő csekély sík területet hirtelen magas (kb. 12—14 m) dombhát követte, melynek tetején, a vár falainak magasságában (!) futott a külső fal. A terület nem mindenütt volt párhuzamos határú, hanem sok helyen szabálytalan és szélessége is meglehetősen változatos volt. A falak körül 7,5— 37 m között ingadozott, de a kapuk előtt elérte a 66 m-t is. 56 A térségnek pontosan meghatározhatatlan voltát félreérthetetlenül mutatja az a tény, hogy míg a II. József kori felmérés szerint területe csak 8189 négyszögöP 7 , addig egy másik levéltári adat szerint az 22 178 négyszögöl 58 volt. A vita a terület hovatartozand ósága körül dúlt. A kettős földesuraság és a város között 1695-ben kötött egyesség — a földesurak szerint — csak a fallal övezett városra vonatkozott („ad solum internum civitatis muro clausam"), s a falakon kívüli terület („extra mures") szabad földesúri rendelkezés alá tartozott. 59 A város viszont a „külső falak"-at vette alapul, s így e térségre igényt tartott. Ma már tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a város igénye a „transactio" értelmében nem volt megalapozott, ui. a várost sohasem övezte teljes külső falrendszer, csupán a vár szomszédságában és a kapuk előtt állottak külső falak. A szerződés megkötése utáni időszakban nem is mutatkozott probléma, de a város fejlődésével, terjeszkedésével a cincturális területen pincék, kertek, hazak alakultak ki, melyeket mind a város, mind a földesurak saját adózásuk alá kívántak vonni. A hosszadalmas vitának Eszterházy Károly püspök-földesúr vetett véget, amikor 1769-ben „ az egész Váras környűletin az két kőfalak között való fundusokat szegény várossához kegyeimessen engedte légyen maga részin". A város azonban káptalani földesurával még 1770-ben sem tudta az ügynek „tökéletes végit" érni. G0 A város saját joghatósága alá került 53. HL. EVL. Elibertatiós per. IX. fasc. 53. a) HKA. Hungarn. 14.658. fasc. 1688. április 6. 54. Lásd a 36. számú jegyzetet. 55. 1. HL. EVL. 1787. Nr. 233. 2. HT. G. I. h.—155. 56. HL. Heves megyei tervrajzok. Nr. 12. 57. Breznay Imre: Eger a XVIII. században. I. köt. Eger. 1933. 46—67. 1. 58. HL. Heves megyei tervrajzok. Nr. 12. 59. HL. EÉGL. 2027. rsz. 60. HL. EÉGL. liber nr. 15. 216. 1. (1769.) 185
