Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 6. (1969)

Sugár István: Eger városfalainak és kapuinak története

rítő palánkmű teljessége sohasem állott helyre. Vége-hossza sincs az adatoknak, melyek arra utalnak, hogy a palánk hiányos és átjárható. 1559-ben Veráncsics egri püspök arról panaszkodott, hogy a város csupán palánkkal van megerősítve.

11 1561 nyarán a város északi része, hol a káptalan is székelt, teljesen védtelen volt („nudum erat"), ezért Veráncsics ezt a részt sövénnyel, kapukkal és bástyákkal záratta le.

12 Itt mindenekelőtt a Felnémeti- s a Szent Miklós-kapukról, s az azokat összekötő sövényfalról van szó. A munkát valószínűen az akkori egri várépítész, Paolo Mirandola irányította, akinek erődítési munkálataira éppen az említett levéltári forrás utal. Ezeket a kapukat már kettőzötten építették és a falba illesztett kaputorony előtt egy közei félkör alakú területet biztonságként egy külső fallal körülfalaztak.

13 1572-ben a pozsonyi országgyűlésen a rendek hívták fel az uralkodó figyelmét Eger városa ki nem elégítő körülfalazottságára, mely olyan hiányos és hézagos, hogy azon az ellenség minden akadály nélkül keresztülhatolhat, Sürgették a korszerű városfalak kiépítését és erre a célra Heves és Borsod vármegyék közmunkáját, valamint az egri káptalan bárhol fellelhető vagyonát ajánlották fordítani. A királyi válaszirat a javaslatot azzal az indoklással vetette el, hogy még maga a vár is sok munkát igényel, s csak annak elkészülte után lehet a város kellő megerősítéséről intézkedni.

11 15'77-re sem javult a helyzet. Az ekkor felvett ,,haditanácskozmányi jegyzőkönyv'' szerint az ország katonai vezetői úgy határoztak, hogy a káptalant és a várost ismét fel kell szólítani és a városparancsnok is azon legyen, hogy a sövényfalat és az. árkot a város körül javítsák ki és erősítsék meg.

15 Itt említem meg, hogy már 1568-ban Veráncsics a városra kívánta hárítani a falak megépítését.

10 A várost övező palánk, majd később kőfal feltűnően nagyobb térséget zárt körül, mint amely be volt építve. Levéltári források bizonyítják, hogy a bekerített városban a lakóházak mellett kertek, borospincék és gazdasági épületek is állottak. 1596-ban ezért írták tehát, hogy Eger városa nagy kiterjedésű („magna amplitudine"). A fallal övezett város tehát távolról sem volt olyan tömör szerkezetű és beépíteltségű, mint az általában a középkori és XVI. századi városokról (dunánúli, felvidéki, nyugat-európai) ismerjük. A beépített területnél lényegesen nagyobb térséget körülzáró városfal hazánkban még csak Pécsen ismeretes. Míg tehát egyes európai városokban a fejlődés újabb és újabb városfalgyűrű építését tette szükségessé a város lakott területe védelme érdekében és a viszonylag szűk városi terület maximális kihasználása végett szúk utcák, kis telkek és többszintes beépítettség alakult ki, — addig ezeknek Egerben nyoma sincs és csak az 1700-as évek elején kezdett a XVI. sz. derekán körülkerített város szűknek bizonyulni.

IGa 11. OSZK. Fol. lat. 1681. (1559 okt. 15. és szept. 28.) 12. OSZK. Fol. lat. 1681. (1561. jún. 4.) 13 KA. K. — I. C. V. 2—1—178. melléklete. (Mikrofilm a szerző birtokában.) 14. Országgyűlési Emlékek. V. köt. 343. és 376. 1. 15. OL. Eszterházy hg család lvt. Rep. 77.508. C3. Fasc. N. 155. 1. IG. OL. Filmtár. 2580. doboz. Nr. 15. (Veráncsics esztergomi érsek .Acta protocolla. A. 1569—1573.) 16. a) 1. Kouács Béla: Eger középkori utcái. Egri Múzeum Évkönyve. III. köt. Eger. 1965. 73— 9?. 1. 2. Perényi Imre: A városépítés története. Bp. 1961. 103. 1. 3. Percsényi Dezső—Pogány Frigyss—Szentklrályi Zoltán: Pécs. Bp. 1956. 34—35., 44. 1. 179