Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

1896) tenki lakosok is padlástalan cselédházakban gyerekeskedtek, ahol a ház közepéi ágasfa tartotta a szelement. Erre a középső, „belső ágas"-ra ruhafélét, törülközőt aggattak. A síkvidéki, ágas-nak nevezett boldoganya genezise a fentiekből eléggé világosan bontakozik ki. A szerkezet és forma fejlődése folyamán az ágas funkciót cserélt és a szelemen helyett a mestergerenda alá került. Majd még később, amikor a mestergerenda is kikerült a házakból, csak a „padlásig ment fel a kemencepadkáról" és ezen üldögélve az asszonyok a fonáshoz is felhasználták. Nehezebb követni a boldoganya fejlődésmenetét a palócoknál. Itt vagy az alfölditől eltérő folyamattal van dolgunk, vagy analóg esettel. Ha külön úton fejlődött, úgy ezt már képtelenek vagyunk nyomon kísérni, mert a hegyvidék primitív épületeiről szerzett csekély ismereteink ehhez nem elegendőek. Ha az alföldi példa ismétlődött meg itt is, akkor a palóc építő gyakorlat egy távoli szakaszán is fel kell tételeznünk a padlás nélküli házat, melyben a szelemengerendát a ház közepén álló „bódoganya" tartotta. Bakó Ferenc 239