Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében
település népe használta ezt az építészeti elemet, de nevét adatközlőink 26 faluban már nem tudták. 155 7 faluban a neve „ágas", 1S6 háromban „boldogasszony fája" 157 volt; a megye déli részén 10 falu pedig a palóc boldoganya néven ismerte és használta ezt az oszlopot. 158 Feltűnő a Mátrától északra eső néhány faluban (Istenmezeje, Erdőkövesd, Váraszó) az emlékek csaknem teljes hiánya, amit a helybeliek a faépítkezéssel magyaráznak: kicsik voltak a faházak és szükségtelen volt bennük a boldoganya. A megye sík vidékein felbukkanó palóc nevek — mind a boldoganya, mind a boldogasszony fája — feltehetően északi betelepedéssel indokolhatók. — A szomszédos megyékbe kiküldött kérdőívek feleletei a palóc boldoganyának (vagyis az oszlop ezzel a névvel) ismeretét 11 helységből jelezték : 8 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 159 és 3 Nógrád megyei 160 faluból. A középoszlopot ágas-nak 3 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 1 Hajdú-Bihar megyei és 2 Szolnok megyei faluban nevezték; 161 és „oszlop" névvel, vagy név nélkül jelentik 6 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 3 Nógrád megyei és 2 Szolnok megyei településből. 162 Igen kevés adatunk van arra, hogy két oszlop is állt a házban a mestergerenda alatt. Arra viszont egyetlen sincs, hogy ezeknek külön nevük, vagy egyáltalán az eddig jelzetteken kívül más nevük lett volna (úgy látszik, a bálvány kifejezés már teljesen kiesett a használatból). Heves megyében csupán Nagyvisnyó, Abasár, Gyöngyössolymos és Tarnaörs helységekből ismerjük a boldoganya páros használatát, a megyén kívül pedig a borsodi Cserépfaluból és Upponyból, valamint a nógrádi Bánkról. A boldoganya formája a megfigyelt anyagban többnyire hengeres, Szűcsön „vastag volt, akar egy fatörzs"; Ivádon „egy gömbölyű fa le volt hámozva"; Bodonyban „fehérre meszelt, vastag oszlop volt". Kuriózumként említjük meg, hogy a boldoganya megfelelője Ostoroson a barlanglakásokban az a terméskő oszlop, melyet a ház közepén meg szoktak hagyni és amit ágasfá-nak neveznek. Az elsőként 1857-ben említett „cifra" boldoganyának sajnos csak két példányát figyelhettük már meg: Füzesabonyban és Poroszlón, de a hagyományból sem lehetett róla többet megtudni. Kérdőíveink alapján csak azt jelezhetjük, hogy díszített boldoganyákról tudnak Heves megyében Kaiban, a szomszédos megyékben pedig Cserépfalu, Szentistván, Uppony, Encs, Pusztafalu, továbbá Maconka és Patak községekben. A még használatos oszlopok fentebb közölt leírásából kitűnt, hogy ezek egy része a kemence sárpadkájának sarkába, vagy ahhoz egészen közel volt elhelyezve, más részük viszont hasonló helyzetben, de körüljárhatóan állt. Az utóbbi esetekben a kemencét már eltávolították a házból, de feltehető, hogy korábbi helyzetében a boldoganya itt is a padkába volt építve. Első látásra úgy tűnik, hogy az oszlop a padkán áll, a kemence elbontásakor azonban kiderült, hogy pl. a füzesabonyi boldogasszony fája nemcsak a járószintig ért le a padkán belül, hanem néhány centiméterre még a földbe is be volt ásva. Feltételezhetjük, hogy a megye déli részein a boldoganyát általában ugyanígy körülvették a kemence padkával. Abasár, Apc, Boconád, Boldog, Csány, Erk, Gyöngyöshalász, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Hatvan, Hevesvezekény, Hort, Kömlő, Lőrinci, Maklár, Markaz, Mezőtárkány, Nagyfüged, Pély, Poroszló, Pálosveresmart, Szűcsi, Tarnaörs, Tiszanána, Új lőrincfalva, Vámosgyörk, Visznek. Andornak, Erdőtelek, Kisköre, Karácsond, Gyöngyöspata, Mezőszemere, Tiszanána. Dormánd, Füzesabony, Sarud. Andornaktálya-Kistálya, Detk, Domoszló (a komrában álló oszlop neve), Gyöngyösoroszi, Kál, Kápolna, Nagyréde, Szihalom, Tarnaszentmiklós, Tófalu. Alsószuha, Bükkmogyorósd, Csernely, Hódoscsépány, Járdánháza, Sajókaza, Szentsimon, Uppony. Ecseg, Karancskeszi, Maconka. Encs, Szentistván, Tibolddaróc, — Polgár, — Jászkisér, Tiszaroff. Cserépfalu, Izsófalva, Pusztafalu, Rakaca, Szuhafö, Zádorfalva, — Bánk, Cserhátszentiván, Patak, — Kötelek, Tiszaörs. 235
