Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)
Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében
tartóoszlop állt, vagyis a fal külső oldalán álló rövid ágasfa tartotta. 133 Legújabban pedig Lajos Árpád Domaházáról közli az ilyen rövid ágasfának „boldogasszonyfa" nevét. 134 Eddigi vizsgálataink két irányból is a mestergerendához és az azt megtámasztó oszlopokhoz vezetnek. Mind az ágasfa egyik neve, a boldoganya, mind az ágasnak ez utóbbi, födémet tartó funkciója ezt az irányt szabja meg további tárgyalásunk menetének. Néprajzi irodalmunk a ház szóbanforgó középoszlopát boldoganya néven idézi és tartja számon, mert meglétét ezzel a névvel összekapcsolva leginkább a palócság lakta területről jegyezték fel. 135 Első híradásunk a Napkelet 1857. évfolyamában hangzott el a „mátravidéki palóczok bódoganyjá"-ról. Ezt a „kiczifrázott" oszlopot a gyerekek esti ima után, vagy ha „csinyt tettek, rendre csókolják". 135 "" Hunfalvy János Gömör és Kishont megyében vette észre ezt a boldoganyának nevezett „támoszlopot, melynek faszögeiről lógnak: a szűr, tarisznya, lószerszámok és egyebek". 136 Időrendben Pintér Sándor tájékoztatása volt a következő, de adata nem köthető még megyéhez sem, mert az egész palócságra kiterjedő igénnyel értekezett. Ő már azt írja, hogy a „mester-gerendát két gömbölyű oszlop tartotta, egyik közvetlen a „szap" mellett s ezt „bódog anyá"-nak, a másik a ház közepe felé, s azt „bálvány"nak nevezték. 137 A feltehetően Gömörben gyűjtő Findura Imre is 1884-ben két oszlopról ír, halványról és boldoganyáról, ugyanúgy elhelyezve, mint Pintér leírásában, de a boldoganya „teleírva czifra emblémákkal, talán régi hunscytha-jegyekkel, melyeket faluhelyen a gyermekek sorba csókolnak este imádkozás után, lefekvés előtt; vagy büntetésből ha csínyt követtek volna el". 138 A palóc építkezés következő monográfusa, Pápai Károly több figyelmet szentel a boldoganyának, mint elődei. Egy oszlopról tud csak, aminek hangsúlyozza statikus szerepét, bár megemlíti ennek hiedelmi hátterét is: az új házban is alkalmazták, pusztán félelemből, nehogy összedőljön a ház. 1893-ban azt írja, hogy használata elmaradóban van, a régi házakból is kirakják. ш Istvánffy Gyula is azt a véleményét adja elő, hogy a kemence sarkánál felállított boldoganya egyrészt valóságosan is tartó oszlop volt, másrészt mint fogast használták, a belevert faszögekre szűrt, gúnyát, tarisznyát aggattak. 1 ' 10 A Borovszky szerkesztette megyei monográfia sorozat nógrádi kötetében Farkas Pál is utal rá azzal, hogy a mestergerendát tartó boldoganya és a bálványfa is kiszorul a faházak leégése után a palóc portákról; de nem tudni, hogy ez az utalás mennyire alapul saját megfigyelésein és mennyire utápérzése ez a korábbi, fentebb ismertetett irodalomnak. 111 A boldoganyának ilyen irodalmi szereplése mellett kézenfekvő, hogy szakirodalmunk elfogadta Findura Imrének azt a véleményét, hogy a középoszlop a „palócmódra" építkezés egyik jellemzője, 112 ennélfogva a palóc néprajzi csoport anyagi és szellemi kultúrájának egyik sajátos vonása. Ennek ellenére a mestergerendát tartó oszlop, főleg a „boldoganya" név nélkül, a magyar nyelvterület más részein is előfordul. A Csongrád megyei Szegváron 1910-ben elmaradhatatlan volt a régi házakban, de felső része „emberfej magasságban át van fúrva", hogy elhelyezhessék benne a mécsest tartó fa lapockát. Neve ágas, vagy oszlop volt. 113 A boldoganya eddig ismert legszebb formáját Garay Ákos szolgáltatta Szlavóniából 133 Gönyey S., Lm. 1939. 123.1. 134 Lajos Á., i.m. 66. 1. 135 MN. I. 140. 1. J35a Réső Ensel S., Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 199. 1. J3G Hunfalvy J., i.m. 94. 1. 137 Pintér S., i.m. 1880. 18. 1. 138 Findura I., A palócz népköltészetről. Koszorú 1884. 26.1. Idézi Pápai K., i.m. 26.1. 139 Pápai K., i.m. 13. és 26.1. 140 Istvánffy Gy., i.m. 2. 1. 141 Farkas P., i.m. 152.1. 142 Findura I., A Balog völgye. Földrajzi Közlemények XVIII. 1890. 179. 1. 143 Bartucz L., Adatok a Nagy Magyar Alföld népies építkezéséhez. NÉ. 1910. XI. 40. 1. 218
