Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

fákat (8 drb-ot), rá a lécet, esetleg kakasülőt is bele, attól függ, hogy rendelik, hogyan parancsolják. Ha ugy parancsolják, lepadoljak a hidas alját is, a tetejét is. Most cseréppel fedik, de régen szalmával." — Pál József előadása szerint a kivágott fát két méteres darabokra fűrészelik és ezeket a „tőkéket" felállítják, jól kikötik, hogy el ne mozduljanak és kormozott zsinórral megvonalazzák. A vonal mellett vágják ki a tőkéből a 2,5 — 3 cm vastag deszkákat fűrésszel, felülről lefelé. Ugyanígy rajzolják és vágják ki a lábfákon a zsilipek széleit is. Ezt a műveletet az előbbi „beróggya" kifejezés mellett Pál József így nevezi meg: „kizsilipeltük a deszkának a helyit". A munkafolyamat leírásában és a műszavakban a váraszói példa nem sokban különbözik a már korábban közöltektől. Pápai Károly, Istvánffy Gyula, majd Lajos Árpád gerendavázas zsilipéit házépítése a különböző lelőhelyek következtében természetszerűen egymástól is különbözik. A talpfák azonban mindenütt azonosaknak látszanak, a kereszt talpfákkal és az álló oszlopok oldalába vágott zsilipekkel. A zsilipekbe csúsztatott pallók neve inkább változik: Pápainál nincs nevük, Istvánffynál ravás, Lajos Árpádnál boronafa. Saját gyűjtésünk Tarnaleleszről még egy variánst ad ezekhez, ott bordafának mondták őket. Maguk a zsilipéit oszlopok neve ugyancsak változatos, Pápainál boronnafák, Istvánffynál és Lajos Árpádnál oszlopok, ill. pontosabbban sarok- és ódaloszlopok. Feltűnő, hogy a faház építésének munkamenetében, vagy az épületek elemei között minduntalan feltűnik a ró ige és annak származékai. Egyik helyen a zsilipekbe csúszó palló neve ravás, máshol a talpfák végeit ravásolással erősítik egymásba.

49 Váraszón is a falkészítés műszava: berója (beróggya) a hidast. A XVIII. század elején egy mónosbéli malom faépületének készítését is így fejezik ki a fatens jobbágy szavaival: „maga is.... rótta a malom házat és eleget faragott, s dolgozott rajta".

50 A Magyar Nyelvtörténeti Szótár is a ró ige harmadik jelentéseként az építést, az ácsolást nevezi meg.

51 A recens, az irodalmi és az okleveles adatok nyomán joggal kijelenthetjük, hogy Heves megyében és közvetlen környékén a faházépítés cselekvésének műszava hajdan a ró ige volt, amely ebben az értelmében általános használatban a kútkáva „ravás" elnevezésben maradt fenn. A fent elmondottakból következően elfogadhatjuk, hogy Váraszó egy időben, vagyis a faépítkezés virágjában házépítő központ volt, ahol egy ma már meg nem ismerhető méretű körzet számára dolgoztak. Nehezen képzelhető el a faház készítés tudományának általánossága, tehát az a helyzet, amelyben mindenki meg tudta építeni a maga házát. Erre lehetőség sem nyílt, mert egy faház több generációt ki tudott szolgálni, maguk a házban lakók inkább annak javítását, kisebb reperálását érthették. A faház talpfáinak, oszlopainak, zsilipéinek és héjazatának elemenként való kifaragása, majd összeállítása olyan műszaki ismereteket feltételez, amelyek okvetlenül specialistát kívántak meg. Ezek a házépítők ott maradtak meg legtovább, ahol a működésükhöz szükséges faanyag is később merült ki, mint egyéb területeken. Lehetséges, hogy a Mátra vidékén Váraszónál még korábban más házépítő központ, vagy központok is dolgoztak. Ennek azonban a hagyományban már semmi nyoma, a levéltárak iratai pedig a fentebb már tárgyalt okok következtében ezt a tevékenységet örökítették meg. Váraszó analógiájára mégis vezet előttünk egy nyom, amelyen elindulva 49 Ld. a 22., 43. és 48. számú jegyzeteket. 50 Ficzere János, 46 éves (borsod) ivánkai lakos, aki Egerbocson született, egy 1737-ben tett vallomásában ezeket mondja: ,,... Kurucz háború támadván, és így Rákóczi Fejedelem adta a megh irt négy ház helyet (t.i. Egerbocson), és Mónosbélben való részt néhai Rétej Ferencz Urnák, ki is a Mónosbéli vizén levő malmot, hogy csináltatta, tudgya a Fatens, mert maga is vágta ugyan Mónosbéli Pusztán annak fáját, úgy azokat hordotta, nem különben rótta a malom házat, és eleget faragott, s dolgozott rajta. . ." EÁL. Polg. perek, no. 173. 51 Ró: „3. (struo, construo, paro; machen, fertigen, bauen). Zaszloth chynaltatam nekj es koporsoth rotatam (Lev T. I. 142.)" — „Ródol: saepius incido; wiederholt einschneiden." Magyar Nyelvtörténeti Szótár. II. 1442, 1443. 170