Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 5. (1967)

Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében

újabb ismeretek birtokába juthatunk. Ott, ahol a régi faház építési hagyományait követő hidasól készítő háziipari központ van jelenleg, joggal feltételezhető egy hajdani házépítő központ is. Váraszóhoz hasonló adottságok jellemzik a Mátra déli lábánál fekvő Gyöngyössólymost is. Határa benyúlik a Mátra erdőrengetegébe és ez a körülmény számos faragónak ad munkalehetőséget. A faragók egy része a különféle használati tárgyak mellett hidasólat is készít, illetve készített 1945 előtt. A gyöngyössolymosi hidast a váraszóihoz hasonlóan gerendavázzal és zsilipeléssel állítják össze. Részeinek neve megegyezik a váraszóival, de az oszlopokon fekvő felső gerendavázat „felső vánkosfá"-nak nevezik. Új elem itt a hidas szántalpas formája (ld. az 1. sz. ábrát), ami arra figyelmeztet, hogy a faháznak is egy ilyen típusával számolhatunk ezen a területen, de olyan régen, hogy ennek már egyetlen példánya sem maradt fenn. Ez egyébként természetes, mert a Mátrától délre fekvő táj gerendavázas falszerkezeteiből egyetlen bizonyíthatóan hagyományos, magyar forma sem érte meg a mi korunkat/

2 1. ábra. A gyöngyössolymosi hidasól vázrajza. 1. talp, 2. álló oszlop, 3. felső vánkosfa, 4. olaj tó, 5. etető' ajtó. Fa falazatú épületeink általában Dolgozatunk elején láttuk, hogy az 1910. évi statisztikai felvétel a faépítkezés határait milyen nagy területre érvényesen rajzolhatta meg. Az alábbiakban ezt a visszatekintést igyekszünk történelmünk legutóbbi századai felé folytatni, annyira, amennyire a rendelkezésünkre álló adatokból következően ez lehetséges. A faépítkezés elterjedésének határait több forrásra támaszkodva kívánjuk megrajzolni. Előbb a levéltárban őrzött iratok adatait szólaltatjuk meg, majd a néphagyományt és végül bemutatjuk azokat az építészeti emlékeket, amelyeket a terepbejárás során magunk figyeltünk meg. A gyöngyössolymosi adatokat Nagy Lászlónak, a gyöngyösi Berze Nagy János néprajzi szakkör tagjának gyűjtéséből vettük. Az anyag átengedéséért Dr. Fülöp Lajos szakkörvezető tanárnak mondok köszönetet. — A gyűjtés utal arra, hogy a solymosiak a hidasól készítését pálosveresmarti háziiparosoktól tanulták, ami lehetséges, de jelenleg az egész Mátraalja Gyöngyössolymost tartja a hidasólak fő műhelyének. — A solymosi szántalpas ól esetleges rokonságát a délmagyarországi szántalpas hombárokkal további összehasonlító vizsgálat deríthetné ki. (A témára ld. Füzes Endre, A magyarországi szántalpas hombár. Ethn. LXXIV. 1964. 1—35. 1.) Ettől függetlenül, ha elfogadjuk a faház — hidasól genetikus kapcsolatát, ez a háztípus megoldaná a hordozható faház problémáját, amelyet Domanovszky György a XV. században kerekekkel felszerelve képzel el. Ld. Domanovszky Gy., i.m. 358 — 359. 1. — A szállítható faházak kérdésének Bátky Zs. szentel figyelmet: A magyar sátor és emlékei. NÉ. XXII. 1930. 4 —5.1. 171