Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.

А В. temető 5. sírjában lófogat találtunk. A lófog természetesen nem tekinthető ételáldozatnak. A lófogak sírba helyezésével kapcsolatban Kovrig Ilona varázslatos hátteret sejtet, az egyik alattyáni sírban a lófogak szerinte valószínűleg kis zacskóban voltak.

47 A lófogak sírba helyezésével kapcsolatban azonban jelképes lóáldozatra is gondolni lehet, másszóval a temetés alkalmával leölt lónak csak a fogát tették a sírba. A Szarvas-kettőshalmi avar temető 2. sírjánál a lábak végére helyezett kengyelpár és ezürt díszű kantár mellett csupán lófogak hevertek.

48 A kora-avar korból ez a szokás nem ismeretes. Az A. temetőben az állatáldozatra vonatkozó megfigyelések alapján más szokás képe bontakozik ki. A hét feltárt ép sír közül csak háromban találtunk állatcsontokat. Igaz ugyan, hogy a 7. sírban talált állatcsont anyag összetétele és elhelyezése a B. temető sírritusára emlékeztet. (Az alsó lábcsontok felett marha és sertéscsigolyák, tyúkcsontok, tojáshéjak voltak). A másik két sírban viszont a húsdarabot feljebb helyezték el és sertés végtagcsontokat találtunk. Ha ilyen kevés számú sír ismerete alapján szabad következtetéseket levonni, akkor azt mondhatjuk, hogy az A. temetőben a húsáldozat szokásának meggyengülésével és a halotti tor húselosztásának bizonyos mértékig megváltozott rendjével számolhatunk. Az A. és a B. temető sírjai közötti rituális különbségek tehát megint az idők változására, korkülönbségre utalnak.

49 Összegezzük azt, amit a hanyipusztai sírok időrendi helyzetéről megtudhattunk. A B. temető két sírcsoportjának temetkezési szokásanyagában különbségek nincsenek. Kormeghatározó tárgyak alapján valószínű, hogy a B. temető első sírjait még a VII. század közepe körüli évtizedekben ásták meg, de a sírok zöme a VII. század második felére és a századforduló körüli évtizedekre keltezhető. Az A. temető a temetkezési szokásanyag tekintetében a B. temetőtől annyira nem különbözik, hogy más népességre gyanakodjunk; az eltérések leginkább a sírritus lassú változásával magyarázhatók. Az A. temető egyetlen kormeghatározó tárgya (az 5. sír edénye) a IX. századra mutat. Az A. és B. temetők között lévő ilyen nagy korkülönbség összhangban van azzal a nagy távolsággal, amely a két temető fekvése között volt. A sírritus változását sem lehetne lemérni, ha rövidebb időköz választaná el a dombtető és a domb keleti alján húzódó sírokat. A dombtetőn feltárt honfoglaláskori és avar sírok között semmilyen társadalmi kapcsolat sem képzelhető el. Amikor a honfoglaló magyarok ide temetkeztek, valószínűleg már az avar temető nyomai is eltűntek a felszínről.

50 Szabó János Győző 47 Kovrig, Alattyán. 77—78. 48 Szabó, Das Weiterleben. 66. 49 Érdekes, hogy ide nem messze, hasonló tájon, s ugyancsak a Tisza balpartján rátalált alattyáni avar temetőben, — amelyre kiváló feldolgozása miatt is sokszor utaltunk, — más volt a húsáldozat jellege. Ott elsősorban marhahúst tettek a sírba és sertésből leginkább a végtagokat. {Kovrig. Alattyán. 73—76.). 50 Az A. temető lakói és a honfoglalók között ilyen kapcsolatok viszont elképzelhetők. 52