Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

Vagy : Szép kislány, itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája!" Erre a lány így válaszolhat, ha elfogadja a fát: „Májusi fát elfogadom, Fáradságát megköszönöm". Szalagokat kérnek és feldíszítik, majd felállítják a fát. A nagyobbak este kikötik a fát a kapuhoz és az ajtó elé téglát, vagy más tárgyat tesznek, hogy nekimenjen a lány reggel, ha álmosan kijön a "názból. Egy időben (III.) éjjelizenét adott a legény, úgy tudták meg, ki a májfaállító, de ezzel a céllal a legények a nevüket is be szokták vésni a fa törzsébe. Reggel dönti el a lány (szüleivel), hogy elfogadja-e a májfát. Ha nem akarják elfogadni, kidömik, vagy csak egyszerűen „csupaszon" hagyják. Ha igen, úgy „színes papírszalaggal és ruhával díszítik fel a még csupasz, fázós májfát"; „szalagruhába öltöztetik a májfát". Annak jeléül, hogy a lány szívesen vette a közeledést, egy kancsó bort akasztott a fára, vagyis „áldomást tett a fára". Arra is volt példa, hogy a fára kötötték a jegykendőt. A fa felállítása után a legény megjelent a háznál (II.) és a lánytól kendőt, szegfűt kapott. Ha piros volt a szegfű, azt jelentette, hogy a lány őt szereti, ha rózsaszín, akkor mást szeret, ha pedig fehér volt, úgy remélhetett a fiú. Ma csak egy napig áll a májfa, de régen (II.) egy hónapig, illetve kilenc napig állt. A fát azok a fiúk döntik ki, akik állították. A lány szülei „áldomást adnak nekik", a nagy legényeknek bort, a kisebbeknek csokoládét, pénzt szoktak adni. Régebben (II.) a legény még cigányzenével döntötte, a kendő és a bor a legényé lett, a fa alatt táncoltak és daloltak. — Ma a diákok szoktak tanítónőjüknek májfát állítani, régebben (II.)a falu közepén is állítottak, amit este a lányok és legények körültáncoltak. Az uradalom cselédei a tanya gazdáinak vittek májfát és a döntésre bált rendeztek, aminek költségeit a gazda vállalta. Kosár, ajándék. Ma nem szokás virágkosarat küldeni, de a nagyszülők idejében a legény maga fonta és anyjával együtt vitte el. Még köszöntőt is mondott, amikor átadta: „Májusi kosarat viszek a babámnak, Örül neki, mint madár a tavasznak". A kosár átadásakor a legény anyja megkérte a lány kezét, de a kosár már az előző esztendőben állított májfát követte, tehát a legény már a második évben fejezte ki ilyen módon szándékát. Értékesebb ajándékot, a májfa és a kosár elhagyásával, Kompolton nem szokás adni. 13. A típusok elemzése A Felsőtárkány mellé felsorakoztatott 12 szokástípusban új, a prototípustól eltérő konstrukciók ismerhetők fel. E típusokat a felsőtárkányiban megismert elemek változó sorrendje mellett új összetevők felbukkanása határozza meg. A helységek és így a típusok egymásmellé sorolása már bizonyos, korábbi ismereteken alapuló rendszerezést követett: az első öt típust a palócnak ismert etnikai területről vettem, a második öt helység az előbbiektől délre, délkeletre fekvő vidéket képviseli, az utolsó kettő pedig a megye kevés számú nemzetiségének, a szlováknak és a németnek a magyarral már eléggé átitatott népi műveltségét tükrözi. Ebből a sorrendből tehát, amelynek egy eleve feltételezett rendszer az alapja, az egymás mellett álló típusok rokonsága is következik, ha azok azonos csoportba tartoznak és ha ezek a csoportok valóban léteznek is. Ami a szokás konstrukcióját illeti, a felsőtárkányival teljesen megegyező típust a másik 12 között egyet sem találunk annak ellenére, hogy Felsőtárkány etnikus csoportja típusaink között több taggal is szerepel. Egyetlen, csaknem azonos típussal találkoztam csupán (Mátraballa), ezt azonban éppen ezért nem mutattam be, minthogy a típusok lehető leg276