Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

szélesebb skáláját kerestem. Azok a lényeges ismertető jegyek, amelyeket fentebb vezérmotívumoknak neveztem, a 12 típuson belül bizonyos megegyezésekkel és eltérésekkel jelentkeznek. Ezeknek az elemeknek az előfordulása, vagy hiánya kapcsolja össze, vagy választja szét az egyes típusokat, akár földrajzi, akár társadalmi, akár civilizációs, vagy etnikus tényezők működése következtében. A fa formája — magas csemetefa, vagy gally — inkább a növényzeti adottságok, mint a kulturális tényezők függvénye. Az ajándékozás formáinak alakulása pedig a civilizálódás folyamatát követi, annak előrehaladottságához igazodik, bár a kömlői májusi ruha, a kompolti virágkosár és az adácsi gyümölcsös kosár ettől némileg függetlennek látszik. A párválasztás nagyobb lehetőségeit biztosító több fa ajándékozása a 12-ből mindössze három helyen ismeretes, ezekből is egy német, kettő pedig palóc. Többet mondanak azok az adatok, amelyek a megajándékozottakra vonatkoznak. Nem általános a menyasszonynak májfát állítani, inkább a szeretőnek, vagy annak, akinek udvarolni akart a legény. Ecséd és Kisnána kivételével mindenütt gyakorlat volt a gyereklányok megajándékozása, ennek azonban két formája van. Az egyikben az a törekvés fedezhető fel, hogy a szülők már jóelőre gondoskodjanak gyermekük számára házastársról, a másikban pedig a lány szülei, rokonai idejekorán felhívják a közösség figyelmét a házban cseperedő lányra, akit előbb-utóbb feleségül lehet venni. Az a szokás — négy faluban —, hogy minden lány májfát kapjon, gyökerezhet régi, termékenységvarázsló zöldághordásban is, de kialakulhatott újabban, mint éppen Felsőtárkányon a fiúk nyereségvágyából, mert a fáért rendszerint pénzt kaptak. Az ajándékozás idejének a május elseje, illetve régebben a május első vasárnapja — általános. A kétszeres ajándékozás egyedül Egerbocson, a régebbi pünkösdi dátum pedig csak Feldebrőn ismeretes. Az eddig felsorolt szokáselemek természetüknél fogva nem alkalmasak a rendszerezésre, típusok meghatározására, de annak tartjuk azokat az elemeket, amelyek a cselekvés legfontosabb mozzanatait képezik. Ilyen, definitív elem lehet a máj fa feldíszítése és ennek körülményei. A díszítést alapulvéve két típus különíthető el, az egyikben, a felsőtárkányival megegyezően, a legény „pusztán", tehát csupaszon viszi a fát és reggel a lány díszíti fel, amikor többféle módon választ is ad a legény közeledésére. A másik típusban a legény feldíszítve viszi a fát, vagy a lányos háznál maga díszíti fel. A kicsik fáját Felsőtárkány kivételével mindenütt így vitték, a nagyokét pedig éjjelizene kísérte és ez után nyilatkozhatott a lány arról, hogy elfogadja-e a fát, vagy visszautasítja. Típusmeghatározó lehet a máj fa döntésének módja. A legtöbb helyen a vívőlegény végezte ezt el olyan körülmények között, amelyekben joggal kereshetjük régebbi ritus, vagy rítusok nyomait. Az erőpróba és a tánc eléggé általános, de a májfa szertartásos kivágása és kettévágása fejszével, csak a palóc területre és Adácsra szorítkozik. Jellemző még a legények korcsoportjának ítélete egyes lányokról, vagyis az ítélet kifejezésének kétféle módja is. A csúnyafa, mint az egyik ilyen forma, általánosnak tekinthető, de a másik, a hancsikolás, a 12 falu közül egyedül Kömlőről ismert. Más típusokban a májfaállítás egy-egy elemmel a fiatalság életének egyéb szokásaihoz kapcsolódik. Az egyik ilyen járulékos, a májfaállítást megelőző szokáselem a bokrétaküldés, amit három faluban mutathattunk ki. A másik, a májfát időben elég távolról követő ilyen szokást, a karácsonyi csomag ajándékozást pedig csak egyetlen palóc faluból jelzik adataink. Az eddig bemutatott 13 helység szokásanyaga tehát nem egyöntetű, közöttük több típus ismerhető fel, amelyek többé-kevésbé különböznek egymástól. Ha módunk lett volna a megye minden településéből részletesebb adatok birtokában a szokás teljes egészét felvázolni, esetleg újabb típusok rajzolódtak volna még ki. Ezt a lehetőséget azonban tényleg csak esetlegesnek kell tekintenünk, mert a rendelkezésünkre álló további három, itt nem közölt falu anyaga megegyezik egyes, már ismert falvakéval. így pl. Mátraballa — amint már említettük — Felsőtárkánnyal, Kál Adáccsal, Vécs pedig Feldebrővel mutat erősen rokon 277