Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében
lebontották, de ha megfelelt nekik, pünkösdkor meghívták a májfavívő legényeket és kidöntötték a fát. Délután 4—5 óra táján történt ez, a legények fejszével vagdosták a törzsét, míg ki nem dőlt. Ezután éjfélig mulattak. — Régen (IV.) a község vezetőinek is állítottak, mostanában pedig a május elsejei felvonuláson a gyerekek egy feldíszített májfát szoktak vinni. Kosár, ajándék. A múltban (IV.) május elsején, reggel a legény egy kosarat küldött a lánynak, benne alma, narancs és füge. A lány a kosarat süteménnyel megrakva küldte viszsza. — Ma sem szokás virágkosarat küldeni, de édességgel telt kosarat igen. A lánynak — aki süteménnyel viszi vissza — egy csokor orgonát adnak viszonzásul. 11. Kisnána 25 Április utolsó napján este, 9 óra tájban vitték a májfát, a „máj"-t. Eladó lányok kapták, mindig csak egyet. A legény először beszólt, hogy elfogadják-e a fát. Ha nem vállalták a lányos háznál, azt mondták: ,,Vidd el anyádnak!" Ha igen, zeneszó mellett felállították és segítségükkel a lány feldíszítette 4—5 kendővel, pántlikával, egy üveg borral. A lány szülei ezután áldomást adtak, majd a legények elmentek, csak a szerető maradt és hajnalig ott ült egy széken a lány ágya mellett. Mikor a májfát átadta, kapott a legény egy zsebkendőt a lánytól, amit állandóan magánál hordott és amit a lány szombat esténkint tisztára cserélt. A fát szükségtelen volt őrizni. A májfa általában egy hónapig állt, a döntés nem volt ünnepélyes aktus, nem táncoltak, nem volt áldomás sem, csak egyszerűen leengedték a fát, a rajta lévő bort megitták. Ritkán előfordult, hogy felmásztak a fára a borért. A szokás kapcsolatban volt a házasodással, mert jegykendőt is kötöttek a fára és a fiatalok házasságát ezután már eldöntöttnek tekintették. Nemrég (II.) a májfával együtt kosarat is vittek, ezt megtöltötték virágszirommal, fehér papírral vonták be és felkötötték a fára. 12. Kompolt 26 Májfa. Ma is, régen is fűz, jegenye, vagy nyárfa gallyakat állítanak a bandába szervezkedett fiúk, május első szombatján este. A legény munkából, iskolából hazajövet nézi ki magának a májfát és a jeles napon este nyolc óra tájban indulnak el. A lányok két éves kortól egészen 18—20 éves korig kapnak májfát, a fiúk pedig: „a legkisebb fiú is, aki már a baltát fel tudja emelni, májfát állít". Kicsiknek rokonok, jó ismerősök visznek, a legtöbb májfát az I—III. osztályba járó kislányok kapják. Ha több rokon van, több fát is kaphat és a fiúk is több lánynak szoktak vinni. A kicsik májfahordása mögött a tavaszi zöld ág faluba vitele érződik és nem a szerelmi ajándék gyermekkorba áttett vetülete. A kisebb fiúk, amikor elvitték a májfát a lányos házhoz, verset mondanak, a Hallottátok-e már hirit... kezdetű májfaállító dalból: „Kelj fel Mari, itt a májfa, Jó éjszakát, vigyázz rája!" 25 A török hódoltság idején lakatlan faluhelyet 1716-ban kezdi a földesúr betelepíteni szlovák jobbágyokkal Árva megyéből, az etnikum kialakulásában azonban kisebb magyar elem is szerepet játszik. Ld. Soós L, i. m. 42.1. 26 A középkori lakosság teljes kipusztulása után a XVIII. sz. közepén Grassalkovich A. földesúr németekkel telepítette be a falut, akik az egyetlen utcából álló község déli részén szálltak meg. Az északi részen az uradalmat szolgáló magyarok laktak. Adataink a német eredetű lakosság szokásait tükrözik. Ld. Uo. 18* 275
