Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

töltse meg a gazda borral. A cselédek szokásait egy hevesi kislány (Szalina Mária) a következőképpen írja le: „Régen, még édesanyáink és nagyszüleink fiatal korában úgy történt a májusfa állítása, hogy a legények kimentek az erdőbe és kivágtak egy szép terebélyes, zöldelő fát. Hazavitték, ahol a lányok feldíszítették krepp-papírral és selyempapírral, és felállították a tanya közepén. A legények tréfásan a fa tetejébe tettek egy üres üveget, amely azt jelképezte, hogy amíg a májfa áll, a nagygazda azt töltse mindig tele borral. Reggel a gazda kiment és megnézte a fát. Nagyon szép volt mindig a fa. A gazda a legényeket borral, a lányokat pedig cukorral ajándékozta meg. Ha a fiúknak elfogyott a boruk, tréfásan azt mondták az úrnak. „Elhervad a májfa, meg kell locsolni". — A summások is ugyanígy tettek és pünkösdkor, amikor lebontották, a gazda bált rendezett nekik (1894). Kosár, ajándék. Hevesen a virágküldés viszonylag régi szokás. Legrégebben kosár nélkül: orgonát tövestől cserépbe ültettek, azt vitték (III.); orgonából „füzért csináltak", arra papírszalagokat kötöttek és a kapufélfára akasztották (III); „régen nem kosarat küldtek, hanem rozmaringot, oltott rózsát" (III.). A „májfa kosár" az 1930-as évek elején jött divatba, de sajátságosan elhelyezve úgy, mint a májfát, vendégoldal végére akasztották a kapu előtt azért, hogy „jobban és többen láthassák". Ezeket az egyszerű kosarakat még maga készítette a legény, most viszont a kosarat és a fülét a kertész rózsaszín papírral vonja be és 4—7 cserép virágot tesz bele. Ha fehérek a virágok, a kosár ára 500 Ft, ha rózsaszín, 300 Ft körül szokott lenni. A kosárba láncot, gyűrűt, vagy karórát is tesznek, esetleg édességet, de melléje még egy „öltözet ruhát" is. Azt írják a tanulók, hogy „ma már a kosár nagyon ritkaság", s helyette ruhát, táskát, (likőrös) készletet, könyvet, hanglemezt kap a lány. Eladósorban lévő lányoknak küldik a legények lánytestvérükkel (ha van, ő „köteles" vinni !), esetleg anyjukkal április 30. délutánján, alkonyatban a „májusvirágot", vagy az ajándékot. Az „eljegyzett legény" maga viszi és a kosarat a lány már kinyitott ablakába helyezi el. Éjféltájon a legény zenészekkel tér vissza és eldalolja azt, hogy Nézz ki kislány, az ablakon májfa... és ha a lány elfogadja ezt az éjjelizenét, egy szál égő gyufával kört ír le, talán még virágot is dob neki. — A lány később még sokáig ápolja udvarlója ajándékát. Addig „egyben marad a májfakosár", amíg a virág el nem hullatja szirmait, mig meg nem sárgul, mert akkor kiültetik a kertbe. Ha a két fiatal időközben összevesz, a lány visszaküldi a kosarat. 10. Adács

2i Májfa. Ma ritkán gallyat küldenek, 1945 előtt magas, 6—7 méter magas fát állítottak, de szokás volt a ház előtt álló, szép állású fát is feldíszíteni. Menyasszonynak, szeretőnek állították, a kicsi lányoknak pedig szüleik, rokonaik. Régen szokás volt, hogy a lány ünnepen bokrétát küldött a legénynek és ennek viszonzásául kapta a májfát. Április 30-án este vitték és a lány segítégével díszítették fel. Gödröt ástak az ablak előtt, a fa tövét a gödörbe tették, „a gallyas végét a mosószékre helyezték. A lány a végét díszítette saját színes kendőjével, szalagjával, a legény hozta naranccsal, fügével, ruhával, bábu alakú mézeskaláccsal, süvegcukorral. Rákerült még 3—4 liter bor,pálinka, tetejébe orgonagally virággal". A díszítést a fa felállítása követte. A legények nagy üggyel-bajjal felállították a magas fát, egyikük a padlásról húzta a tetejét, a többiek pedig lent állították a törzsét. Amint egyenesen állt, rögzítették a kötelet a padláson egy szarufához, a tövénél pedig ledöngölték a földet. Amíg állt, szokás szerint e legények minden reggel megjelentek és „meglocsolták" a fát, május elsején még zenével is köszöntötték. Ha nem tetszett a legény a lány szüleinek, egy hét múlva 24 A Jászság határán fekvő, palóc etnikai jegyeket is őrző település, melynek lakossága a múlt század vége óta letelepedett vasutas családokkal nagyobbodott. Ld. Borovszky S., i. m. 18—21. 1. 274