Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

zenére, énekszóra ébredtek fel (Hallottátok-e már hirit. . .) és egyes helyeken behívták a legényeket és megkínálták. De tulajdonképpen reggel dőlt el, hogy elfogadja-e a lány a májfát, vagy nem. Mikor kijött a házból és megnézte a fát, vagy lehajtotta a fejét, vagy nem. Ha lehajtotta, ez azt jelentette, hogy nem szereti a legényt, ezért a lány apja kidöntötte a fát, egyébként „meghagyták" és a lány feldíszítette. Kendőkkel, pántlikával „ékesítette", legalsó ágára pedig egy üveg bort akasztott. A felállítás után néhány nappal a lány meghívta (IV.) a legényt és barátait „felszentelni a fát". A lányos háznál gondoskodtak ételről, italról, a legények pedig a zenészekről, mert ilyenkor mulatni szoktak. Pünkösd vasárnapján jött el (IV.) a májfadöntés ideje, illetve akkor kezdték sorba kidönteni a fákat. Ettől kezdve minden vasárnap „kitáncoltak egy májfát". Mindig a lány hívta meg a legényeket, ételről-italról ő gondoskodott, zenéről a legények. A táncot délután négy óra körül kezdték és 9 —10 óráig tartott. Aki fel tudott mászni az üvegért, megkapta a bort. Ez nem volt könnyű, mert a fa kérgét korábban lehántották, törzsét pedig szappannal kenték be. Azt tartották, hogy aki lehozza a bort, azé lesz a lány. A borból először a legény ivott és megcsókolta a lányt. Ezután táncot kezdtek a fa alatt, a legények kezében fejsze volt és időnkint belevágtak egyet a fába,amíg ki nem dőlt. Szokás szerint a kidöntött májfát fejszével kettévágta az a legény, aki udvarolni akart a lánynak. Minthogy minden vasárnap csak egy fát döntöttek ki, a kitáncolás őszig is eltartott. — Ma annyiból áll „a fa kitáncolása", hogy a lányok és legények elmennek egy este táncolni, szórakozni. Sírokon a közösségi májfának is vannak hagyományai. 1945 előtt a fonóházhoz, az uradalomnál és az elé az épület elé is állítottak májfát, ahol a bált akarták rendezni, sőt „a falunak is volt májfája". Ma a mozi elé szoktak fát állítani. Májusi kosár. A kosár, illetve virágküldés úgy kezdődött, hogy először a májfát állító legény emellett még cserepes virágot is tett a lány ablakába. Amikor divatba jött a kosár, ebbe a virág mellé szárított gyümölcsöt, vagy „sózott csirke mellet" is tettek. A lány azzal fejezte ki rokonszenvét, hogy megette a kosárba tett élelmiszert. 3. Bodony™ Az ajándékozásnak mind a négy ismert formája gyakorlatban van: a fa állítás, a kosárküldés, a virág mellé rakott ajándékkal és anélkül; végül az újabban általánossá váló egyéb, értékes ajándék önállóan. 1945 előtt csak fát állítottak, azóta inkább gallyat. Az ajándékozás időpontja most és régen április utolsó napjának estéje. Ma csak kislányoknak állítanak pajtásaik, illetve szüleik, de 1945 előtt emellett még a legények is szeretőjüknek. A májfát régen is, ma is feldíszítve adják át a legények és régen a ház sarkához, az „ereszeihez", ma a kapuoszlophoz kötik. Ez után a lány szülei behívták a legényeket, megkínálták kolbásszal, „pampuckával" és táncoltak egyet a májfa alatt, először a szerető, majd a legények sorban elkérték a lányt. Régen pünkösdkor az állító legények döntötték ki a fát, most a lány hozzátartozói, majd apródonként feltüzelik. Régen a legények fejszével vágták le a tövét, úgy döntötték le. Járulékos szokás az, hogy a lány farsangkor rozmaringot küldött a legénynek (ezért mindjárt süvegcukrot kapott) és elvárta a májfát. A legények nemtetszésüket úgy fejezték ki egyik-másik lánnyal szemben, hogy „macska tövisk"-et dobtak be az udvarára, vagy az ablakán májfa helyett. 1945 óta a helyi nőtanács szervezésében közületek számára is állítanak májfát. 13 A keleti palóc etnikai csoport egyik legismertebb és típusos képviselője. Nevét feltehetően az Aba nemzetség egyik tagjáról nyerte. A középkori lakossággal való kontinuitása kimutatható. Ld. Borovszky S., i. m. 25, 1. 266