Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

lánynak, akinek nem volt szeretője, vagy megsértett egy legényt, „szégyenfát" állítottak. Rövid, másfél méteres fát kötöttek a kapujára és újságpapírból kivágott csíkokkal, ronggyal aggatták tele. — Szokás szerint karácsonykor a lányok diót vittek annak a legénynek, aki nekik a májfát állította. Kosár, ajándék. Ma a legény megkérdezi a lány szüleit, hogy vihet-e májusi kosarat, „májusi virágot". Ha kedvező választ kap, akkor viszi csak el, anyja kíséretében. A menyasszonynak fehér, a lánynak piros kosarat visznek. A kosár mellé rendszerint egyéb ajándék is járul, sokszor a kosárba téve. Aki más faluba udvarol, gyalog szokta a kosarat elvinni, talán azért, mert korábban ilyen esetben a májfát is gyalog vitték. A kosárért az átadás után ruhát, cipőt adnak a legénynek, de megtartva a hagyományt, karácsonykor is visz a lány valamiféle kisebb ajándékot. — „Májuskor", vagyis május első vasárnapján a templomba is visznek „májusi virágot". 2. Sirok

15 Májfa. Régen (IV.) mind a nagyoknak, mind a kicsiknek vitték, ma már csak a kis lányok kapnak szüleiktől gyertyánfa gallyakat. Ha május elseje hétköznapra esett, május első vasárnapjára állították. Minden lány csak egy májfát kapott, amit régen (IV.) a legény „nyújtott szekéren", vagy hat kerekes kocsin éjszaka, titokban vitt a lányos házhoz. Ott a 2. ábra. Az iskola előtti élőfát díszítik májfának. Sirok. 15 A vár alatti kis település csak a

XVIII. században fejlődik igazán ki, részben szlovák telepesekkel gazdagodva. Mai lakosságának kultúráját a keleti palóc etnikum egyik fontos összetevőjének tartjuk. Ld. Soós I., Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Eger, 1955. 50.1. 265