Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Takács Béla: Parádi üveghuta parasztedényei az egri múzeumban

faktúrák közé tartozik. Ha nem is a jelenlegi helyén, hiszen a huta a vándormühelyek közé tartozott, de Párád környékén az üvegkészítésnek már a XV. század végétől vannak nyomai. Détshy Mihály egyik tanulmányában azt olvassuk, hogy az egri székesegyház ablakaihoz az üveget az 1500-as évek elején a bodonyi Mártontól vették.

5 Bodony kisközség Parádóhutától néhány kilométerre fekszik, feltehető tehát, hogy ebben az időben a huta itt működött. Egy másik adatunk arra utal, hogy a műhelyt Parádóhután II. Rákóczi Ferenc fejedelem a szabadságharc idején — 1703 — 1708 között — állította fel.

6 A huta XVI1Í. századi működése alatt, mint a hozzá hasonló kisebb magyarországi műhelyek általában, ablaküveget és közönséges közhasználati öblösüveget állított elő. Amikor a parádi víz gyógyhatása országszerte ismertté lett, a Parádsasváron felállított új huta termelésének nagy részét a „csevicés" üvegek képezték. Fáy András 1819-ben ezt írta a parádi hutáról: „itten leginkább savanyúvizes, eczetes-üvegek, lopótökök, közönséges korcsma-palaczkok, champagner erős butelliák és aszszu-szőllősök, csak zöld és sárgás, igen ritkán fejér üvegből készíttetnek".

7 Párád a XIX. század második felében kedvelt gyógyfürdővé fejlődött. A huta — amellett, hogy továbbra is ezerszámra gyártotta a gyógyvizes palackokat — a polgári ízlés kielégítését sem hanyagolta el és fejlettebb kristálytechnikával, művészi kivitelben állította elő a fürdő vendégei számára a különböző vésett, köszörült díszítésű, színes és színtelen emléktárgyakat, ivókészleteket, poharakat. Közben a parasztság igényeit is szem előtt tartva, nagy mennyiségben készítette azokat a többnyire díszítés nélküli, közönséges és csiszolatlan fúvott öblösüvegeket, használati tárgyakat, melyekre a környező falvak népének a mindennapi életben szüksége volt. A huta termelésének ez a kettős profilja élesen elkülöníthető egymástól. A polgárság számára készült tárgyaknál a díszítés, a parasztság számára előállított edényeknél úgyszólván csak a funkció dominál.A műhely XV11I. századi termékein, parasztedényein még sűrűn előfordul a hutatechnika lehetőségein belül mozgó plasztikus dísz. Ahogy azonban a huta fejlődése során eljut a kapitalista üzem fokára, a tárgyak nagy része közönséges tömegcikké válik. Díszítés legfeljebb a művészinek aligha mondható festésben, préselésben mutatkozik meg. Nyilvánvaló, ez az igénytelenség nem a vásárolóközönség, hanem a huta rovására irandó, hiszen Heves megye népe, a palócság színpompás viselete, gazdag néprajza egy magasabb művészi igényről tanúskodik. A tárgyak funkció tekintetében azonban minden igényt kielégítettek, a parasztság tehát előszeretettel vásárolta, használta az üvegtárgyakat a festett, díszes cserépedényekkel együtt. Kifejezetten a földművelő nép számára készült, a parasztság életével szorosan összefüggő parádi üvegtárgyaknak elsősorban funkciójuk miatt van helyük a magyar néprajz területén. Az összegyűjtött változatos és gazdag anyag bemutatását megkönnyíti, ha az edényeket és tárgyakat használatuk vagy funkciójuk alapján csoportosítom. Ennek során ismertetni fogom az: 1. Ivóedényeket; 2. Tárolóedényeket; 3. Vegyes használati edényeket és tárgyakat. Díszedények oly minimális számban kerültek elő, hogy ezekből külön csoportot képezni nem lehet. Valószínű, a műhely a parasztság számára ilyeneket csak korlátolt számban állított elő. Ha nagyobb mennyiségben készített volna, éppen azért mert díszedényekről van szó és mint ilyenek, kevésbé lévén kitéve a törés veszélyének, sokkal több maradt volna fenn belőlük. 5 Détshy Mihály: Munkások és mesterek az egri vár építkezésein 1493. és 1596. között. Az Egri Múzeum Évkönyve. II. Eger. 1964. 152. lap. 6 Éble Gábor: A gróf Károlyi család összes birtokainak története. II. köt. Bp. 1911. 132. lap. 7 Fáy András: Párád leírása több tekintetekből. Tudományos Gyűjtemény. 1819. 6. köt. 22—23. lap. 236