Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Takács Béla: Parádi üveghuta parasztedényei az egri múzeumban

A PARÁDI ÜVEGHUTA PARASZTEDÉNYEI AZ EGRI MÚZEUMBAN Az egri Dobó István Vármúzeum néprajzi osztálya, az utóbbi években folytatott tervszerű gyűjtőmunka révén, jelentős mennyiségű üveganyaggal gyarapodott.

1 A tárgyak túlnyomó többségét a mátrai üveghuták, kisebbik részét a bükki üveghuták termékei képezik. Az egri múzeum gyűjtőkörzete kiterjed mind a két, néprajz és ipartörténet szempontjából egyaránt jelentős területre. Tanulmányomban azonban most csak azokról a múzeumba került tárgyakról beszélek, amelyeket a mátrai huták, — pontosabban Parádóhuta, Parádsasvár helységekben, illetve a megszűnt és a ma is működő üveggyár környékén lévő falvakból gyűjtöttem össze. A magyarországi üveghuták termékeinek néprajzi vonatkozásaival, közelebbről azzal a kérdéssel : milyen szerepe volt a parasztság életében az üvegből készült edényeknek, tárgyaknak, eddig még komolyabban senki nem foglalkozott. A néprajznak ez a területe feldolgozás és gyűjtés szempontjából egyaránt szinte terra incognitának tekinthető. A téma, sokak által periférikusnak tartott jellege miatt a magyarországi üveghuták parasztedényei, a keménycserépgyárak parasztedényeihez hasonlóan, még nem kapták meg „törvényes" helyüket a magyar néprajz keretein belül. Helyük és hovatartozásuk még nem tisztázott. A fővárosi és vidéki múzeumok gyűjteményében rendszerint megtalálható a ,,népi" üvegtárgy és a „népi" keménycserép, azonban a legtöbb, népi kerámiával foglalkozó szakember, talán elfogultságból származó idegenkedéssel szemléli és az iparművészet területére tartozónak tartja ezeket a tárgyakat, csak azért, mert ezek nem egy falusi műhelyben, hanem gyárban, illetve manufaktúrában készültek. Ezzel magyarázható, hogy a néprajzi szakirodalom csak elvétve említi az üvegből készült edényeket, használati tárgyakat, keménycserépről pedig szó sem esik az irodalomban. A Magyarság Néprajza című, hatalmas anyagot felölő négy kötetes mű, mindössze egyetlen üvegből készült gyertyaöntőt mutat be és írja le hiányosan használatának módját.

2 A Néprajzi Értesítőben egy rövid cikk a „vászonsimító üveg"-eket ismerteti.

3 Az Ethnographiában két közlemény említi a parasztüvegeket és a mécseseket.

4 Hogy a magyar üvegművesség, a parádi huták termékei milyen szoros kapcsolatban voltak a parasztság mindennapi életével és, hogy a téma néprajzi feldolgozást igényel, ezt éppen jelen dolgozatomban szeretném bemutatni. Említettem, hogy a tanulmány a parádi üveghuta parasztedényeit ismerteti. A huta történetének részletes leírására ezen a helyen nincs lehetőség. Hasonlóképpen nem szándékszom a készítés technikai menetével foglalkozni. Az előbbi témakörrel kapcsolatban a kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a parádi üveghuta a legrégibb magyarországi manu1 A múzeumba korábban bekerült néhány szép darabot Bakó Ferenc igazgató gyűjtötte össze. 2 A Magyarság Néprajza. I. köt. A magyarság tárgyi néprajza. Bp. é. n. 372. 374. lap. :! Nécsey István: Vászonsimító üveg. Néprajzi Értesítő. 1900. I. évf. 7. szám. 4 Vajkai Aurél: Somhegyi üvegek Szentgálon. Ethnographia. 1944. 3—4. sz. 124. lap. Iváncsics Nándor: Népi világítás a Zempléni hegyvidéken. Ethnographia. 1958. 3. szám. 235