Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Détshy Mihály: Adalékok a törökkori Eger történetéhez
„Mi Méhemet Passa, Istennek engedelmebeol az hatalmas gieozhetettlen Chyazarnak Az Duna es Tiza keozeot leweo Vegh Varainak gonduiseleoie. etc Eger Varának heltartoja. Minden hozzánk illendeo dolgokban ayanliuk kegnek barátságunkat Istenteol io egesseseget kywanunk keglnek. Az kegld lewelet Veöttwk es mit irion kegld az Wadáziak felől ertiwk. Az Urokat mingiarast hiuattuk hozzánk, minden keppen tagadást tezen hogy eo miatta el nem buidostanak : hanem Zomzed barátunk eginehaniat kwlgieon be hozzánk fogadgiuk Uri hwteönkre, semmi bantasok nem lezen, eleotteonk az Urokkal eggieot légiének Zemben erciwk miképpen vagion dolgok egimás keoztt, ismegh bekewel el bociattiuk eoket, az eo fel(sé)ge baratsagaertt minden iot Vegezteteőnk. Éltesse Isten kegldet. Irtuk Eghren die 21 January A 1634" Átfogó képet ad a török fent jellemzett elvi magatartásáról, de egy hódolt község sorsáról is Debreczeni Tamás levele, melyet szintén a felsővadásziak ügyében intézett ugyanebben az évben a pasához: 43 „Tekintetes es Nagyságos Passa, nekem Zomzed vitéz Uram jo akarom. Minden hozzam illendeo, tiztesseges dolgokban való szolgalatomat ajánlom Nagodnak, es az Vr I(ste)nteől egesseget hozu eletet sok jo szerenczekkel kevanok adatni. Értettem Nagos Passa, I(ste)nteől es hatalmas Czaszartul Nagdnak rendeltetet, Uri méltóságos Uy tiztben, az Egry Passasaghban be érkezeset, Jeöuetelet: kiuanom jo szerenczes, egesseges, Nagod Tiszti eleőmenetelire beöczülletire Nagodnak, es Nekeönkis az szomszedsaghban czendessegőnkre. Kelletek Nagodat megh találnom ; az En kegmes Vramnak eő Felségének az Erdély Fejedelemnek, teöb Urakkal, s feő Nemes emberekkel, vagion Egy Faluja, teöbbi keözeött holdolt, felseő vadasz neveő. A hol eő Felségének es eő Felsége Egy Testver Öczenek az Tekintetes Nagos Rákóczy Páál Vramnak Castellia, Uduar haza vagyon ; Az falu nem czak eő Felsegeje, es Eöczeje, hanem teöb sok Nemes embereke, tálam eött vagy hat Jobagia eő felségének benne; Elein egy Egri Vitéz jámbor Iszpahia Haidar Chiausz neveő, Birta, Hatalmas Czaszar engedelmebeol, igen jol uiselte gongiokat; szépen alkut vélek, vegezesek Zerent. Esztendőnkent attak neki száz forintott, egy vago Eökreött, három keő Soott, ezen kiueől tuduan, hogy az Magyar Uranakis az szegeni embernek fizetni es szolgálni kell, semmit raitok ennél teöbbet nem veött, sem Czaszar Zolgalattiat nem szolgaitatott, ottben eő maga igazította azt el, migh elt Haidar Chahuz, minden fogiatkozás nekül az szegény emberek, az megh irt Summajokat beszolgáltattak. De ennek az jámbor Haidar chjahuznak halála után, az fiára vitéz Memhet Aga Vramra szállott az falu, aniera fel verte summajokat, hogy semmi kepén megh nem fizethetik, az Zaz forinton, Egy Eökreön es három keő Son feleől, Buzat Negiuen Kilát, Zeker fat, Tizeneöteött, vajat harmicz Iczet, Mezetis harmincz Iczet, Széna Pénzt Tiz forintot vészen raitok, affelett, héti szolgalatra, ha be viteti az szegény embereket, mind addegh ott tartia migh akaria; Mely vélek, kemenien való bánásáért, az elmúlt esztendőeben, borok, Buzaiok, Makjokis semmi az hidegh miatt nem teremven, ugy hogy magok es giermekek tartasarais, nem elegek leven, be nem mentenek, mert semmi keppen ez nagy summajok meghfizetesere, szolgalattioknak veghben vitelere, elegek nem lehettek volna, ha semmit az Magiar Uroknak nem kellett volnais szolgálni. Giakorta való feniegetesi miat Vitéz Memhet Aga Vramnak meghnem maradhattanak az szegeni emberek. Mely dologh nem czak az en kegmes Vramnak eő Felségének, es teöb Magyar Uraknak kár, de megh Hatalmas Czaszarnakis kár. Mert az Czaszar adajat Zolgalattiat, az Puszta helyreől nem viszik be. Nem azért adgya az hatalmas Czaszar, az holdolt falukat, az Vitéz Iszpahiaknak hogy elpuszticzak, hanem hogy ellienek beleőle, es az eő Hatalmassagaetis, 43 AFR fasc. 4. pali. 2. fol. 487—8. A fasciculusban D. T. több, I. R. Gy.-hez intézett levelében a vadásziak ügyéről ír. 162
