Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Détshy Mihály: Adalékok a törökkori Eger történetéhez

azokbul beszolgáltassak. Mi haszon az Pusztában? Most immár az falu elpusztítása után, az en kegmes Vram eő Felsége kastelliat Uduarhazat, es benne való szolgait feniegeti, égetéssel, rablásai, az Castely penigh es Uduar haz, soha hódolt nem volt, sem az benne lakó fizetet szolgák. Ezen dologhrul, hatalmas Czaszar ketszeris paranczolt leveleben Nagod eleőtt való Egi Passajanak (Az Nagos Imbrahim Passanak) mely paranczolatnak eggikét, hogy Nagod el hidgie, im be kültem Nagodnak, ugy hogy ezen emberteől ismét Nagod en kezemben ki külgie, az mint az paranczolatnak vege tartia. Kérem azért Nagodat, így ertuen az en kegmes Uram eő Felsége Jószágának pusztítását, vitéz Memhet Aga Vramot fenicze megh, az szegény embereket tarcza megh abban, az miben az eő Attya meghtartotta, es fellieb ne bancza, mert most Zegeniebekis, es kevesebbennis vannak, mint akkor, ha abban meghtartia, ereőuelis fel kerestetem, mindenünnet es haza szalitom eőket, s az szerent az Vitéz Iszpahianakis beuitetem az miuel adossok, ez után helyben Laknak; de ha abban meghnem tartia en bizony haza nem szállíthatom soha semmikepen elegek nem lehetuen az Iszpahia fizetésére, szolgalattiára, mely ha ugian igy marad, es Nagod jo gonduiselese által el nem vegezeődik. mind en az en kegmes vram eő felsége jobbagit, s mind az teöb Magyar Vrak az Eöveket, oly holdolatlan mesze való Joszaghban viszük es telepittiük, hogy soha teöbe Vadászra nem mennek. Nagysagodtul jo választ varok. Éltesse az Vr Isten jo egesseghben Nagodat, írtam Sáros Patak varában die 28 Marty Ao 1634 Nagodnak jo akaró Zomszedgia, Zolgal Az Erdeli Fejedelem eo felsége Magiar Orzagi minden Warajnak, Jozaginak feo gonduiseleoje es Sáros Patak Varában heltartoia Debreczeni Thamas mppria" Ha egy-egy falu emberségesebb török földesurat is nyert, és egyik másik egri pasa jóindulatú, türelmes politikát is folytatott, a hódolt falvak jobbágylakossága rettenetes nyomorúságban élt, állandó veszélyben, mindig készen arra, hogy otthonából elmeneküljön a rátörő ellenség elől.

44 Az erdélyi fejedelem és tisztviselőinek közbenjárása Egerben, panaszos leveleik az egri pasákhoz csak ideig óráig háríthatták el a veszélyt a hódolásra felszólított vagy az adóikkal hátralékban maradt hódolt falvakról.

45 A végvárak katonasága egyre inkább szétzüllött, fegyelme felbomlott, és így a törököt portyázásaiban nem gátolhatta, sőt saját portyáival inkább ingerelte az ellenséget. A hódolást megtagadó falvakra végül is rátört a török, kifosztotta és felperzselte azokat, lakosságát pedig rabságra hurcolta, amint azt a Hernád-völgyi Vilmány község sorsa is mutatja.

46 L. Zs.—KI. A. Borsi, 1652. júl. 10.: „ertyük az Teöreök miatt való el futását az szegénységhnek egész Kassáigh . . . Telki Bányán sok futott Szekereket látuán ..." (AFR fasc. 22. pali. 5. fol. 83—4.); u.ő u. annak, Munkács, 1652. dec. 25. : „ ... Az Regeczi vdvarbiro ... ír az szegénységhnek a' Poganyságh miatt való félelme s' nyomoruságha feleölis: elegh nyomorusagh szegényeknek kivalkeppen az téli ideőben való futás . . ." (u. ott fol. 533—4.) Mindkét levélrész a Hernád-völgyi falvak lakosságáról szól. L. Zs. idézett 1654. febr. 9-i levelében: „Azért Fiunknak irtunk, írasson az Eghri Passanak feleöle. .."; u.ő, 1654. márc. 6.: „Az Egri Passanak Szollo leuelet, mys montuk akor hogy Job volna varadról be küldeni..." (AFR fasc. 22. pali. 5. fol. 29—30.). Mindkét levél a tarcaliak ügyében. L. Zs.—KI. A. Fogaras, 1654. ápr. 7.: „ ... Az Vilmanyak mellett irt volt Fiunk az Eghri Passanak, mellyre, minemű választ irt, im kegmednek küldtük ... az Vilmanyaknak eleikben agja a' dolgot meg ne hóldullianak. .." (u. ott, fol. 43—4.) Kl. A. Bíró Bálint ónodi provisornak, Patak, 1655. szept. 24.: „Niavalias Vílmányiaknak szinten megh esek az holdolatlanságh s. felliebben az embereknek vigiázatlanságok, telljességel semminek tartia az poghánságh jmar az Vitézlő népeinket, akar mellyk véghelibennis tudgia ninczen az io rendes vigiázás eggiessegh közöttök: lm jrtam Szegheni emberek mellett Égre az Passanak ha használ valamit... en arrul jrtam hogi el ne haraczolliak ükét; mennél hamaréb külgie be kgtek es tudakozzék az ember ha lehet arrulis, mennyin lehetnek, mind férfi s. mind Aszszony állat rab Vilmánbol..." (AFR fasc. 23. pali. 4. fol. 366.) 11* 163