Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Détshy Mihály: Adalékok a törökkori Eger történetéhez

vigyazas nem árt akar mjkoris, de jmmár vgy láttiuk, annyira Jutott az a' darab feöld, ha senki nem bántjais, meg rémülvén, csak fut, az Ur Isten nyújtsa áldását, s- gonduiseleset; Az Martaloczokis hogy illyen hamar kin Járnak, csudalkozasra melto dologh, hát ha meg zeöldülhet az erdő, akkor annál inkab mit várhat ember, bizony melto volna annak az darab feöldnek ideien prouidealni magok meg maradása feölöl, rendelnének olly Vigyázókat, kik az erdeőket gyakorta Járnak, s- keresnek, seőt bár magokai olly ebeketis hordoznának kik keresni tanulnának, mert noha csak árokban, s- fa mellettis el vonnya az ollyan martalocz magát..." A török pribékektől veszélyeztetett Hegyalja rettegéssel teli légkörét a fejedelemasszony egy évvel később, de már ezen a vidéken írt levele érzékelteti:

20 „ ... Itt valóban félelmes allapat vagyon az Teöreök miatt. . . mostis Jeöttek ki Lovas Pribékek, Isten azért haza viuen bennünket, beszélgetünk kegdel az dolgok feleől, a' miben Isten módot ad az ollianokra való vigyáztatás dolgában Prouidealnunk kelletik. Ez estue irtuk volt az leuelet, Ez éjjel vgyan megh teörtént az Pribékek miatt való csin tétel, tegnap Szántóra voltunk, talán vgjan néztek bennünketis az lesből, ez ejel éjfélkor Ratkanal az keő bányánál Eöt Embert vittek el, kettőt le vágtak bennek, itt annyra el rémült az hegy allia, maid szeöleö pásztort sem találnak..." Az egri török meg-megkísérli a szembenálló véghelyek elfoglalását vagy legalább felégetését és lerombolását is. 1639-ben például Ónodot dúlják fel, ahogy több jelentésben is megírják:

21 „ ... tértem vala Onadban, melynek romlását nem keues szomorúsággal szemléltem..." Hosszasan ír apjának Putnok erősségének megostromlásáról az ifjú Rákóczi Zsigmond 1647-ben:

22 „ ... ez el múlt szerdán az Putnokiaknak megh adtak valóban, estve 8 órákkor mentek reajok, az falujat nem bántottak mivel hódolt, az Palánk kerítését mindgyart megh vettek, s- meg égettek éppen, ot öt embernél többet nem találtak mivel hírekkel leven az Putnokiaknak az Török készületi, készen vártak, fel költöztek az varban, az varat világos virattig mind vitta, de meg nem vehette, az marhajokat mind el haitotta ... en azt gondolom Szendrőre mennek, regen fenyegetik eőket.. ." A véghelyek elleni támadások gyakran megtorló jellegűek, a magyar végvári vitézek hasonló portyáit, a szökött és elzülött végvári katonákból lett „csavargók" rajtaütéseit akarták megbosszulni, vagy a véghelyeken fogva tartott török rabokat akarták kiszabadítani.

23 20 L. Zs. KI. A.-nak, Tállya, 1655. szept. 13. AFR fasc. 23. pali. 2. fol. 184—5. 21 Máriássy Ferenc I. R. Gy.-nek, Szerencs, 1639. nov. 22. AFR fasc. 8. pali. 2. fol. 193—4. Ónod városának pusztulását már 1639. okt. 23-án jelenti D. T. : „ . . . Onad Varosának romlása bizoni szomorú . . . feleo hogy az Warais oda ne légien . . ." (u. ott, fol. 185—6.). Máriássy fenti levelében Szerencs elleni támadástól is tart: „Itt keglmes Uram ighen félelmes allapatban vagiunk a' Teöreök minduntalan fenieőgheteözik es igyekszik az Hegially Varosokra, ha Nagod ide Szerenezre valami gyalogokat es Louasokat nem rendeltet, feleő reöuidnapon, ez helyis ugy jar mint Onad Varosa. Az Varos népe mostis minden eczaka idebe hal a' Varban oly felelemben es remülesben vadnak . . ." (u. ott, fol. 191—2.). 22 R. Zs.—

I. R. Gy. Ónod, 1647. aug. 24. AFR fasc. 16. pali. 1. fol. 33—4. Putnokot Reöthy Orbán 1632. aug. 5-i levele szerint már akkor is megtámadták: „ . . . Mostan az Egri Törökök mind Putnokallyat, mind Gömört igen megh czaptak, az mint halljuk Gömört igen io katonakot es Nemes embereketis szoritottanak megh, kikben valami tizen hatot uittenek el. . ." (AFR fasc. 3. pali. 1. fol. 52—3.). 23 D. T.—

I. R. Gy., SPatak, 1643. okt. 10.: „ . . . Az Chiauargok miat bizoni feleo hogi el kell vezni Magiar országnak, de nem tiltia senki eoket teolle, mostis az Eghri Passa igen feniegeteozik Onad fel egeteseuel minthogy ez napokban Egi bezermeni Pribék Egi Juhazzat hozta el az Passanak, s, az Onadiakra haragzik érte, hogy azok hoztak volna el. . ." (AFR fasc. 10. pali. 3. fol. 71—3). L. Zs.—KI. A. Munkács, 1652. dec. 20. : „ . . . Ónodra való vágyódását az Teöreöknek mi nem csudallyuk, mert ott rabis feles lévén, nekik abbanis nagy nyereségek volna . . ." (AFR fasc. 21. pali. 5. fol. 525—7.); hasonlóan ir L. Zs. 1655. okt. 22-én (AFR fasc. 23. pali. 1. fol. 100—1). 157