Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–65) III.
végében egy 2,40 m falvastagságú, 8x9 m-es belső alapterületű nagy torony alapfalai kerültek elő. A torony maradványainak teljes feltárására a fent említett szempontok miatt nem nyílt lehetőség, de az előkerült részek alapján meghatározhattuk a torony méreteit és helyzetét (33. kép). Az előkerült falmaradványoknak a Tömlöcbástyában járószint felett megmaradt középkori falakhoz való viszony arra utal, hogy az egykor itt álló nagyméretű tornyot a XV. században már nem használták, azt lebontották. Ezt a feltevést alátámasztja az is, hogy a palota reneszánsz, nyugati szárnyának kiépítésekor a Tömlöcbástya felé eső fal északi végében egy átboltozott falfülkét alakítottak ki, s mögötte csatornaszerűen átvágták a „torony" járószint alatt lévő részét. E helyen egy nagyméretű, tál alakú kályhacsempét is találtunk — feltehetően XV. századi —, amely a XVI. századi járószint alatti törmelékrétegből került elő. A reneszánsz küszöbhöz tartozó barna réteg, járószint ráfut a torony lepusztult falira, tehát annak bontása a reneszánsz fal építése előtt megtörtént (34. kép). ls A torony maradványának délkeleti belső szögletében egy kőből falazott aknát találtunk, amelyet minden bizonnyal szemetesgödörnek használtak. Ebben az aknában — a felső rétegben — egy gótikus kályhához tartozó keresztrózsa töredékeit találtuk, amely még az 1552. évi ostrom előtt kerülhetett oda. Valószínűleg akkor, amikor a palotába új, reneszánsz kályhák kerültek, a század elején. 19 Az akna alsó részén néhány XIV—XV. századi, a sziklafenék felett pedig néhány Árpád-kori edénytöredék került elő. Ezek és a zöldesszürke köves feltöltődésben — ilyen anyagú kőből épült a „torony" — talált néhány lelet is arra utal közvetve, hogy a tornyot a XV. században lebontották (35. kép). Ezek a leletek valószínűleg mind a torony lebontása után kerültek a földbe, készítésük kora pedig a XV. századra tehető (36. kép). 20 A Tömlöcbástya keleti felében előkerült falmaradványok mérete, a falvastagság, a forma és azok helyzete, a későbbi, de még középkori falakhoz való viszonya kétségtelenné teszi, hogy e helyen egykor a vár egyik legkorábbi — XIII. sz.-i — és legjelentősebb, védelmi célokra szolgáló épülete, egy torony állott. Elképzelhető, hogy egy ilyen nagyméretű, erős, felhehetően szabadon álló építmény — esetleg déli falához csatlakozott a vár északi fala — egy lakótorony volt. A vár területén eddig — a székesegyházon kívül — nem ismertünk olyan épületmaradványt, amelyet a XIII. századra keltezhettünk volna. A belső vár körítő 18 Arra is lehetne esetleg gondolni, hogy a reneszánsz fal alsó részében talán megmaradt a középkori torony felmenő falának egy része, amely nem volt olyan vastag, mint az alapozás. Ennek azonban ellene mond az, hogy a reneszánsz fal a bástyaudvart északról lezáró várfal mellé, tehát annál később épült. Az a fal viszont kétségtelenül a lebontott torony északkeleti szöglete felett áll. Hasonló feltevésnek a bástyaudvart délről lezáró fal esetében talán valamivel több jogosultsága lenne. Ennek vizsgálatát azonban több később ráépült fal nehezíti. 19 Kozák K.: Az egri vár középkori palotájának gótikus és reneszánsz kályhái. Az Egri Múzeum 1965. évi (3.) évkönyve. — A valamivel korábban itt említett nagyméretű, belül barna mázzal borított tál alakú kályhaszemet az Egri Múzeum 1964. évi (2.) évkönyvében közöltük (222, 245., 271. és 14.1. á., 58.1. á. kép). A kályhaszem leltári száma: V. 64. 8. 1. 20 Előkerült a lebontott torony területén néhány XIV— XV. századi gótikus kőtöredék is, a XVI. századi járószint tájékáról, amelyekről eddig nem sikerült megállapítani, hogy a vár melyik épületéhez tartozhattak. Elképzelhető, hogy ezek közül egyes darabok a lebontott torony átépített részeihez, vagy a toronnyal egy időben bontott, más, közeli épülethez tartozhattak. A feltárás e részéről és az itt előkerült gótikus kövekből készült felvételekből néhányat az Egri Múzeum 1964. évi (2.) évkönyvében közöltünk (16—20., 24., 53. kép). Egy kézfej töredéke (43. kép) is e területen (hossza 13 cm), s hasonló mélységben került elő (Ásatási napló. 1964. V. 7. és 12.). A barna mázas, tál alakú kályhaszemet kissé keletebbre találtuk V. 28-án. A bástyaudvar északkeleti szögletét lezáró várfal két kemence között kiugró, rongált sarkának aláfalazásakor egy kisméretű golyóöntőt, s egy számszeríj csont ,,dió"-ját találtuk (44. kép. 5. á.) X. 2-án. (A táblán bemutatott csontgyűrűk a székesegyház és a Setét-kapu közti területen kerültek elő az 1965. évi feltárás idején. Á gomb szórványlelet.) A szobor r óredékek (kézfeje) és az utóbbi darab készítésének kora a XIV— XV. századra tehető. 105
