Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

A település határának kialakulását a szájhagyomány egy Bekény Сере nevű úr, „gróf" életével hozza kapcsolatba, aki egy alkalommal társaságával erre vadászott. A szentmártoni templomdombon ebédeltek és Bekény Сере ,,csak nézeló'dött, mikor az ebédhez készüló'dtek. Mikor előadta a kívánságát, hogy ez a birtok kellene neki, valaki azt mondta, nem bánja, ha megcsonkul a birtoka, de annyi az övé lehet, amenynyit lovával az ebéd ideje alatt körültapos. Bekény Сере minden fordulónál letépett a kabátjáról egy darabot és az lett a határ" (Kovács —Báró Sándor).

11 Mikófalva benépesítésének e mondája mellett egy másik hagyomány a falu belterületének költözésére emlékszik vissza. Úgy hallották az öregektől, hogy évszázadokkal ezelőtt a falu belterülete nem a mai helyén, hanem a határ délnyugati részén volt, melyet Viló-nak, Viló pusztának neveznek. Ezen a határrészen az Egyház dombja, Egyház lápa vidékén volt a falu, a templom helyét még ma is mutogatják. A történeti hagyományok adatait általában csak akkor lehet megbízhatóan időhöz kötni, ha azok a történelemben közismert eseményekre vonatkoznak. A jelen esetben ez nem így van, mert Mikófalva betelepülésének ideje ismeretlen. A hagyomány azonban ez esetben mégis ad erre némi utalást, mikor megjegyzi, hogy akkor volt a falu Vilón, vagyis a régi helyen, „amikor a szentmártoni templom még nem volt meg".

12 Egy másik hagyomány már a település mai helyéhez kapcsolódik, mely szerint a „szerzetesek" Apátfalvárói a szentségeket kiszolgáltatni szekéren jártak át és minthogy abban az időben gyakori volt a farkas ezen a vidéken, a papok érkezésére állatokat vágtak le, ezek belső részeit a szekérre tették, hogy ezt dobják a rájuk támadó éhes farkasok elé. A lakosság törzsökös, legrégebbi családjainak a Kelemen, Kovács, Farkas és Bárányi famíliákat tartják. Ezek között is „a Kelemenek elődjök még az Árpád csapatából valók" állítja egyik adatközlőnk. A Kelemenek és a Kovácsok nemesek voltak, az utóbbiak csaknem mindnyájan, a Kelemeneknek pedig kisebb része. Azt nem tudják, hogy ezek a családok mikor nyerték a nemességet, feltételezik, hogy mindig nemesek voltak. A számos Kovács hadból néhányról azt tartja a hagyomány, hogy másünnen került a faluba. A legrégebben itt honos Kovács hadnak a Matyó-t tartják, mert Vilóról, a régi faluhelyről, úgy tudják, ők jöttek át először ide és „úgy foglaltak maguknak telket, mint az úri osztályok". A Matyók után átköltözött a többi család is. A Matyó had családi hagyománya mégis azt tartja, hogy „az ő elejék Törtelrül szakadt ide", a Csikós had viszont Tarnaleleszről. Nagyon kevés olyan családról beszélnek, mely a XIX. századnál későbbi időben származott be a faluba. Ez az évszázadok óta egy falusi közösséggé ötvöződött népesség, mint fentebb már érintettük, mégsem volt egységes, mert két, illetve három csoportra különült el. Az egyik ilyen társadalmi egység a Kovács nevűek számos hadából állt, akik a falu népességének mintegy felét teszik ki és akikről együttesen a többiek úgy beszéltek, mint a ,,nemesek"-ről. Bár a Kelemenek egy része is armalista nemes volt, őket a Kovácsoktól mindig megkülönböztették, megszólításuk, említésük formája ez volt: a Kelé had, a Kelé urak. Kevesen voltak, jóval kevesebben a Kovácsoknál, mindössze nyolc, külön ragadványnévvel ellátott családra oszlott a had. A harmadik, egy11 Ezen a helyen mondok köszönetet mikófalvi adatközlőimnek, akik felvilágosításaikkal segítségemre voltak; mindenek előtt Kovács-Báró Sándor, Farkas-Gőzi György, Gőböly Gergely, Józsa-Lisztes Márton, Kelemen-Kopott Károly, Kelemen-Kopott József, Kelemen-Kós Józsefné, Kovács-Nénő (Asszony) Balázs, Kovács-Matyó Alajos, Kovács-Tucsu Béla, Kovács-Gábor Bálint, Kovács-Verese Gusztávné, Kovács-Matyó Alajosné, Kovács-Koza György. 12 A bükkszentmártoni templom építési idejére vonatkozóan megoszlóak a vélemények. A borsodi monográfia írója a XVIII. sz. elejére teszi, ld. Halmay—Leszih, i. m. A bélapátfalvi apátsági templom legújabb ismertetője Gergelyffy A. a XII, sz. végére teszi építését. Ld. Bélapátfalva. Bp. 1960. 24. 1. 185