Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról

cika szélességét is figyelembe véve az íj markolatát tehát 3,2 x 12,5 cm ill. 2x 12,5 cm nagyságú téglalap alakú felületek alkották.

37 A középlemezek végei felhajlanak, a belső mezőny repedezett, hiányos. De az íjkarok lemezeit is több darabból ragasztották össze. Az alsó íjkar egyik lemezének sarka letörött, a másikon a csúcsosodó vége vált le. (II. t. 1-4.) 3. Vas nyílhegyek. Annyira rozsdás állapotban tártuk fel ezeket, hogy már a sírban is kételyeink voltak számuk és alakjuk felől. 5 darabot választhattunk szét, a bal felkar alsó részén feküdt egy rombusz alakú; mellette a bordák felé, kissé az előzőtől takarva, egy levél alakút találtunk. Keskeny üres köz után került elő a többi, egymást szorosan fedve; a legszélső itt már a bal mellkason nyugodott. Hogy a nyílhegyek mind háromélűek voltak-e vagy sem, ezt megállapítani nem lehetett

18 Konzerválásuk után többnyire csak a gerinc csonkja és a farostokkal bevont szárak töredékei maradtak meg. A nyílhegyek minden valószínűség szerint tegezben voltak.

19 (11. t. 5-9.) 4. Övdíszek. A medencén és a mellkason bronz és ezüst övdíszek kerültek elő, ezek vitathatatlanul két övhöz tartoztak. Az ezüstös övön 14 darab rozetta volt. Olyan virágkelyhet példázó, préselt mintájú lemezek, amelyeken egy kerek dudort két körbefutó borda szegélyez, majd ezt a belső mezőnyt 12 félgömbös szirom keretei. A rozetták alatt néhány esetben ólom masszát találtunk, amelyben ácskapocs formájú szalagos bronz pánt került elő bőrdarabkával. A bőr nyilván az öv szíjának maradványa, amelyhez a pánttal a rozettákat felerősítették. Ezek a kis kapcsok legtöbbször nem a rozetták alatt kerültek elő, hanem néhány cm-el távolabb, mivel a pehely-könnyű díszek a szerves anyag bomlásánál eredeti helyükről általában elmozdultak. A rozetták egy kivételével mind a törzs baloldalán és közepének vonalában feküdtek, a medencenyílástól a felső mellkasig. Restaurálásnál három rozetta elporladt, de a többi is töredékesen maradt fenn. Az ezüstös övhöz tartozó nagyszíjvég a szegycsont markolat (manubrium) jobboldalán, a gerinccel párhuzamosan került elő, végével a koponya irányában. Díszítetlen ezüst felső lapjához alul bronz lemezt illesztettek egy szegeccsel; a két lap között a peremeken bronz szalag-keretelést láthatunk. Ezüst lapján fekve találtuk, bőrdarabokkal. Kérdés, hogy az övhöz tartozott-e egy lapos csőformára hajlított ezüstlemez és hasonló töredéke. Az övveretek között jutottak felszínre, de gyatra kivitelük miatt sem illenek a garnitúrába. — A rozetták eredeti átmérője kb. 2,2 cm volt (csak egy megközelítőleg épp példányunk van). A nagyszíjvég hossza: 6,46 cm, szélessége: a végén 2,8 cm, a szíjszorítós részen 2,5 cm. (III. t. 1 — 14, 30—37, X. t. 1.) A bronz lemezekkel ékes öv 8 darab címerpajzs alakú dísszel, 3 kettős pajzsformával, két negyedhold alakú lyukvédővel és egy nagyszíjvéggel volt felszerelve. A pajzs alakúak préselt dísze a belső mezőben csepp-mintás, a kettős pajzsúaké és a nagyszíjvégé is hasonló, ill. a megnyúltabb felület következtében a minta eleme légcsavarhoz hasonló képződménnyé alakul. A szegélyeken pontvonásos ornamentikát 17 Cs. Sebestyén Károly szerint a középlemezek hossza 19—26,5 cm, a szélessége 24—40 mm az irdalás nélküli rész hossza 90—130 mm. — Kovrig Ilona a csengődi példánynál 24 cm hosszat és 24—25 mm szélességet mért; az irdalás nélküli rész hosszát 112 mm-nek találta. Csallány a Deszk Sz. temető 8. sírjának középlemezeit 28,5 cm hosszúnak mérte. 18 Hogy a kora-avarkorban is már használtak kétszárnyú (kétélű) nyílhegyeket, azt a tarnamérai X. sír leletgyűjtésében előforduló kétélű nyílhegy is bizonyítja. 19 Ha az avarkori tegez nem volt faragott csontlemezekkel díszítve, meglétére bizonysággal nem tudunk következtetni. De erre utalnak az egy csomóban talált nyílhegyek. Hiszen értelmetlen lett volna ezeket külön-külön egymásra fektetni be a sírba, mikor tartójuk is volt. 3 Az Egri Múzeum Évkönyve 33