Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Kovács Béla: A noszvaji templom festett famennyezete

A MENNYEZET DÍSZÍTMÉNYEI ÉS JELKÉPEI A famennyezeteket készítő festő-asztalosok sajátosan magyar ízlésű mintakincsének összetevőit a korábbi kutatás legnagyobbrészt tisztázta.

23 Ezeket a motívumokat a noszvaji mennyezet tábláin is fellelhetjük: szinte mindegyik táblán megfestették a reneszánsz kedvelt motívumát, a négyszirmú rózsát, hol a szövevényes inda és levéldíszek között, de egyik táblán kör alakú levéldísz-keretbe foglalt két nagyobb méretű rózsa köré komponálta a mester a térkitöltő díszítést. Az olaszos minták jellemző indarendszere szinte minden tábla díszítményének alapja. Az akantuszleveles és indás díszek mellett keleti elemeket: tulipánt, szekfűt, virágos ágakat találunk színpompás elrendezésben. A táblák motívumai általában szimmetrikus elrendezésűek. A kék, sárga, vörös, barna, zöld és fekete színnel fehéres alapra festett díszítést még jobban kiemeli a 15—20 centiméter széles, barnásbordó keret. Legtöbb táblánál kettős fekete csíkkal is körbekeretezik a mintákat és ez a belső festett mezőt sokkal plasztikusabbá teszi. Az ismert templomi mennyezetek legtöbbjénél a növényi díszítés az uralkodó. Néhány táblájukon található csak figurális, ember- vagy állatalakot ábrázoló festés. A noszvaji mennyezet esetében szembetűnő, hogy a változatos mintájú növénymotívumos táblák között szép számmal találunk figurális ábrázolást is. Nem véletlen műve ez, hanem nagyon is tudatos, előre átgondolt, megfogalmazott mondanivaló jelképes ábrázolása. A katolikus templomok festményei, szobrai, jelképei a hívők számára közelebb hozták a vallás kimagasló egyéniségeit, magyarázták, értelmezték a hit tételeit és ugyanakkor művészi élményt is jelentettek. A református templomok puritán egyszerűségét csak a festett karzatok és mennyezetek, a díszes hímzések élénkítették. A protestáns vallások általában elvetették a vallási témák természethű ábrázolását és egy sajátos jelképrendszert használtak, amely a középkor szimbolikájában gyökerezett. Elsősorban a Biblia nyelvén fogalmazták meg mondanivalójukat, ennek idézeteit ábrázolták jelképes formában. A figurális táblák mindegyike egy-egy gondolat ábrázolása. Sorra véve ezeket, megkíséreljük a képben kifejezett gondolatot lefordítani, megszólaltatni. Az egyik táblán tőkéből kinövő, két, hullámvonalban felfutó, fürtökkel telt szőlővesszőt festettek. (1. tábla, 4. kép.) Ez a motívum megtalálható a megyaszói templom karzatának egyik tábláján (IX. tábla, 35. kép.), meg az edelényi templom padjain és karzatán. A szőlő Krisztust jelképezi, aki magát szőlőtőnek, követőit pedig a tőből sarjadt szőlővesszőknek nevezi.

24 A másik, a festett famennyezeteken legtöbbször előforduló jelkép a fa. A természeti népeknél a kiválasztott fa a kozmikus életerő megtestesülése, vagy az istenség lakóhelye. Az ókor népei egyes fafajtákat különböző istenek jelképének tartották.

25 A magyar ősvallás fa-kultuszának emléke él az égigérő fa meséjében és a sámánszertartásoknál is a jelképes égigérő fán emelkedik a sámán az istenséghez.

26 23 Tombor Ilona i. m. Voit Pál i. m. Szendrei János: Magyar díszítmények, Művészi Ipar, Budapest, 1881., 73—96. lap. 4 János evangélium 15,1; 15,4—5. Vö. : F. X. Krauss: Real-Encyklopädie der christlichen Alterthümer, Freiburg, 1886. II. 982—984. lap. 25 Lexikon für Theologie und Kirche II. Freiburg, 1958., 64—65. lap. fi Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958. 150