Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Kovács Béla: A noszvaji templom festett famennyezete

Bibliai értelemben a fák legtöbbször a Mózes I. könyvében, a Genezisben említett élet fáját, s a jó és gonosz tudásnak fáját jelentik.

27 Ezt az értelmezést ábrázolták a noszvaji mennyezet több tábláján is. Az egyiken a középen álló nagyobb fa ágai között madarak ülnek, amelyek az emberi lelkeket jelképezik; két oldalt két kisebb fa áll. (V. tábla, 19. kép.) Ezt a jelképet még a díszítő' motívumok között is megfestik: középen egy nagyobb, napraforgóvirágban végzó'dő csokor az élet fáját, a két oldalt fent álló két kisebb fa pedig a jó és a gonosz tudásnak a fáját jelenti. (III. tábla, 9. kép.) Ugyancsak ezeket a Paradicsomban álló fákat ábrázolja egy szarvaspárral és egy fán ülő madárral egy másik tábla is. (VII. tábla, 26. kép.) Az életfa-ábrázolásoknál más helyen általában csak két fát ábrázolnak; ez kétségkívül a dualista világszemléletből fakad: a Jó és a Rossz, az Élet és a Halál jelképei.8 A Genezis az Élet és a Tudás fáját említi. Mennyezetünknél mindenütt három fát ábrázolnak. Nem gondolhatunk itt arra, hogy a szimmetria miatt festettek a középen fő helyet elfoglaló fa mellé még két kis fát is, hanem inkább úgy véljük, hogy a vulgárissá váló szimbolika jelképrendszerében elhomályosult az eredeti dualista értelem, illetve külön festették meg a jó tudás, külön a gonosz tudás és külön az életnek a fáját. Az Élet és a Tudás fája más megfogalmazásban is szerepel mennyezetünkön. Két táblán roskadó ágú, gyümölcsökkel telt körte- és almafát festett meg a mester. A körtefa bal oldalának gyümölcsei érettek, ezt egy madár csipegeti, a másik oldalé még éretlenek: ez alatt egy madár ül. (IV. tábla, 15. kép.) Az almafa bal oldalának gyümölcsét egy nagyobb madár ízleli, a jobb oldalon háttérben egy róka ül, előtte kígyó tekerődzik. (VIII. tábla, 30. kép.) A jelkép megoldása nehéz és nem is tudunk talán végleges magyarázattal szolgálni. Az érett és éretlen gyümölcs talán a Jó és a Rossz jelképe lehet: a jó gyümölcsből csíp az embert jelentő madár. A másik táblán a ravasszág jelképe, a róka és a bibliai kígyó ábrázolása, meg az almafáról evő madár talán a bűnbesés jelenetének végletekig szimbolizált ábrázolása. Az első emberpárt és a paradicsomi almafát természethűen festették meg a rudabányai templom mennyezetén és a mezőkeresztesi karzaton. Noszvajon ez valaha jelképesen volt meg: az elpusztult táblák között volt egy, amelyen elefántokat ábrázoltak.

29 Az elefántok a középkori szimbolikában Ádámot és Évát, illetve a bűnbeesést jelképezték. Az állatszimbólika legközismertebb példáját, a megholt fiait saját vérével életre keltő pelikánt a noszvaji mennyezet egyik tábláján kívül (II. tábla, 5. kép.) megtaláljuk a rudabányai mennyezeten, de majdnem minden református templom szószékének tetejére is kifaragják. A jelkép Krisztust jelenti, aki a bűn elkövetése által az örök élet számára meghalt fiait saját vére hullásával kelti életre. 27 Genezis 2,9; 3,2—5; 3,22. 28 Az életfa jelképének történeti fejlődését e rövid tanulmányban nem lehet teljes mélységben kifejteni. Jó összefoglaló irodalmat közöl a témáról az idézett Lexikon für Theologie und Kirche. Az utóbbi időben más témával kapcsolatban az életfa szimbólumot is tárgyalják és bővebb irodalmat adnak az alábbi tanulmányok: Scheiber Sándor: A fakitépő Sámson párhuzamai és forrásai. Arch. Ért. 89. (1962.) 68—71. lap. Cs. Tompos Erzsébet: A „fanyűvő" Sámson. Arch. Ért. 90. (1963.) 113—117. lap. Makkay János: Megjegyzések a „fanyűvő Sámson" ikonográfiájához. Arch. Ért. 91. (1964.) 215—217. lap. Vő.: még: Wilhelm Molsdorf: Christliche Symbolik der mittelalterlichen Kunst. Leipzig, 1926. 192—196. lap. 29 Forster

—Gerecze i.m. I., 493. lap. 151