Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

sággal tárta fel a Helytartótanács eló'tt. Sajnos azonban, a fürdő tulajdonosa nem ismerte fel a fürdőben rejlő értéket és lehetőségeti Ezzel magyarázható azután, hogy a vendégek a hiányosságok és kényelmetlenségek miatt, gyakorta távolmaradtak a fürdőtől. A langyos gyógyvízzel való lemosások („abluitio"), a fürdetés céljára volt ugyan néhány fürdőszolga, de bizony mind a fürdőhelyiségek, mind a nagy melegvizű tóban „legszámosabban csak a köznép fürdött". „Télen pedig csak ritkán lehetett akárkit is látni bennük" — írta Markhót, majd keserű szájízzel hozzátette: „A törökök idejében bizonyára jobb fürdési alkalmatosságokat tartottak fenn . . ."

12:! A két megyei főorvos azonban nem csak regisztrálta a melegvizű fürdők helyzetét és kesergett felette, de meg is mutatták a fejlődés helyes útját. Markhót szerint: ,, . . . Egyedül az a legalkalmasabb, ha a melegvizű fürdőt a hasznáért is, a betegek javasolt fürdetésére, vagy eredeti mivoltára állítják vissza, (! — S. I.) vagy új, a helyzetnek megfelelő fürdőszobákkal és fűtéssel látják el, mivel bizonyos az, hogy Magyarország thermái között kevés van, mely ezzel felér, mely a különböző betegségekben és állapotokban alkalmazott gyógyításban, úgy a belső, mint a külső használatra alkalmasabb lenne . . ." Dombi Sámuel úgy vélte, hogy ,, . . . Ha tehát a melegvizű fürdőről való gondoskodás meglesz, amely jobban kívántatik, hogy szívesebben látogathassák, kiváló tulajdonságai külső és belső betegségek elhárításában, egyaránt meg fognak mutatkozni . . ." Sajnos, csak mintegy 30 esztendő múltán, gróf Eszterházy Károly püspök halála előtti években, a XVIII. század végén, 1794-ben került sor jelentősebb építkezésekre az egri melegvizű fürdőnél. Sugár István * L'HISTOIRE DES BAINS THERMAUX D'EGER PREMIÈRE PARTIE (1448—1790) A propos du premier établissement de bains, construit auprès des sources thermales d'Eger, jaillies de couches triastiques, le premier document d'archives date de 1495. Le bain en question appartenait à l'évêque d'Eger, et restait en sa propriété jusqu'en 1914. La plus intéressante et, en même temps, la plus importante période de l'histoire des bains thermaux embrasse l'époque de la domination turque en Hongrie, époque de floraison de la culture balnéaire. Le voyageur turc, Evlia Tchélébi, lors de son passage en 1664—1665 à Eger, mentionne, que la ville, en plus de deux bains de vapeur, possède deux bains thermaux (un ilidja et un kaplidja), et même un autre bain à eau chaude, pour les aminaux. C'est encore lui qui relate, pour la première fois, l'emploi de l'eau thermale à des fins thérapeutiques. Parmi les deux bains turcs à eau chaude, le plus grand, l'ilidja, fut construit entre 1610 et 1617, par Arnaut, pacha d'Eger. Cet établissement est représenté en 1617, par la vue panoramique de Georg Houfnagel, ainsi que par les eaux-fortes de Giovanni Giacomo de Rossi, publié à Rome, de Chiarillo, publié à Venise, et de Merian, publié à Francfort, toutes en 1687. La pièce centrale du grand ilidja du pacha Arnaut, ayant compris un bassin octogonal, est encore visible, sous une forme 123 Markhót Ferenc i. m. 143