Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Rozsnyói Márton: Az 1961–63. években talált új ősnövénylelőhelyek Eger környékén

1963. november 22-én újra Bükkszentmárton határát kerestem fel. A szeptemberben talált riolittufa felett fekvő réteget szerettem volna meglelni. A rioluttufás lelőhelytől északra levő két nagyon meredek oldalban bíztam leginkább, itt reméltem megtalálni a szálban álló növényes réteget. Két szempont vezetett erre a feltevésre. Az egyik, hogy a rétegek itt nincsenek össze-vissza törve, a másik, hogy az andezittufával ellentétben a riolittufa kevésbé fagyálló, amint a felszínre kerül, porladni kezd s az ilyen rétegben a levelek igen rossz megtartásúak. Bíztam azonban abban, hogy párszáz méterre innét a réteg kibúvási helyét megtalálom, sokkal jobb megtartású levelekkel. Ugyanabban a magasságban indultam el tehát északnak a két meredek dombhát felé. Az elsőn megtaláltam a réteget, de itt a gödörben az előbbinél is gyengébb volt az eredmény. A másikon először csak a kibúvás volt látható, de alaposabb szemlélődés után mégis több figyelmet követelt magának. Itt a réteg átázott nyirokrétegek közt fekszik és nem kis időbe került, míg jobban hozzáférhettem a szálbanálló réteghez. A munka eredményeként azonban itt már jobb megtartású levéllenyomatokról számolhatok be. Ez is feltárásra váró lelőhely tehát. Lehet, ha több időt fordítunk rá, beljebb rátalálunk a homokrétegre is és benne remélhetőleg jobb megtartású növényi lenyomatokra. J962 augusztus 4-én Legányi Ferenccel Bükkmogyorósdra mentünk egy, előttem ismeretlen, tortonai csigás lelőhely felkeresésére. Ilyenről a helybeliek nem tudtak, de felhívták figyelmünket arra, hogy az Ady Endre utcában lakó Tóth Sándor telkén kutásás közben leveles kőzetekre bukkantak. Ezeket a kőzetdarabokat sikerült is megtalálni, nagyon szép megtartású levéllenyomatokkal. Érdekelvén a dolog, augusztus 5-én újra kimentem Bükkmogyorósdra. Bíztam abban, hogy a kútban 8 m mélyen talált leveles réteg a környéken valahol a felszínre bukkan. Főleg a telektől délre eső akácos Baglyasgödörre gyanakodtam. A gödör mintegy 300 m hosszú vízmosás. Hozzáfogtam alapos kikutatásához, alu'ról felfelé. Először szárazföldre hullott riolittufás réteggel kezdődött, ez fehérmárgába ment át, azután lösz, nyirok, homok, de az a homokkő, amelyben a kútból előkerült levelek fekszenek, sehol. Végül a gödör teteje felé kőcipókat találtam a homokban. Az első szétütött darabból előbukkant egy rossz megtartású levéltöredék. Gyűjtöttem még néhány levelet, ezek már sokkal szebbek voltak, mint a legelső, de maga a réteg nem nagy gazdagsággal kecsegtet. 2. Bükkszentmárton környéki lelőhelyek 46