Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Takács Lajos: A verpeléti dohány termesztése

Hogy a talaj mennyire meghatározza a dohányfajtát, erre vonatkozólag több régi, közvetlen megfigyelés is áll rendelkezésünkre. Már Csizmazia János, Kóspallagról a következó'ket írja 1843-ban a Magyar Gazdában:

6 „ . . . ugyanazon dohányfaj, pl. a törökdohány más színű s erejű Füzes-Gyarmaton, másféle Kospallagon és ismét különböző' Vécén vagy Palánkon". Szontagh 1846-ban megjelent könyvében hasonlót mond:

7 ,,. . . a föld a dohánynak nem csak erejét és színét határozza meg, hanem illatát is. Vesd р. o. a csetneki határba, hol szagos dohány terem, akármelly szagtalan dohánynak magvát, teszem tiszamellékinek, e mag a tiszamellék szülöttje lévén, megtartja első évben sajátságát, szagtalan, nagyobb, barnább levelű s keményebb dohányt ád, mint a csetneki: de ha jövő évben a már Csetneken nyert plántákból vetjük el a magot, a dohány szagosabb lesz, s a harmadik évben szagos csetneki dohánnyá is átváltozik. Fordítsd meg a kísérletet s vess csetneki magot a tiszaparti kövér fekete földbe, s első évben szagos csetneki, csak nagyobb barnább, s erősebb dohányt nyerendesz, de utóbb szagtalan dohánnyá átváltozik". Mandis éppen a debrői dohánnyal kapcsolatban említi meg:

8 ,, . . . ha Debrőnek fövenyes környékéről a kertimag Csanád és Békés vármegyék ültetvényeibe plántáltatik, amint ezt a tapasztalás tanúsítá, oly termény nyeretik, mely a Szegedi dohányt jellemző tulajdonokkal bír és a Debrői dohánytól minden tekintetben különbözik". Világos tehát ezekután, hogy Verpeléten is a talaj volt az egyik fő tényező, melynek eredményeképpen a jellegzetes sárga dohány termett. De Verpeléten sokféle talaj volt: sűrű fekete iszapföld az Alsó és Felső-réten, melyet csak a 90-es években kezdtek szántani, s kötött sárga agyagos talaj volt a szőlőtermő Hagyókán, Pipishegyen és a Padokon. Homokterület volt viszont a falut körülölelő övezet, ott, ahol régen az istállókertek kezdődtek. S a homokterület lehúzódott a Tárna balpartján, a debrői út mellett egészen Feldebrőig. Ez a homok termetté a híres dohányt. De ezt már Szentkirályi is pontosan megírta a Magyar Dohányújság 1885. évfolyamában:

9 „A verpeléti dohány, valamennyi fajok között, mert az országban valóban csak két határban, a verpeléti s vele szomszédos Feldebrő községben termelve tartja meg jellegét, méltán különlegességnek tekintetik..." „Verpelét és Feldebrő községek kiterjedt határaiban többféle minőségű föld található — írja a továbbiakban —, amelyen azonban a kérdés alatti dohány terem, ez a Tarnapatak balpartján elterülő lapos és csekély emelkedéssel bíró talaj s kizárólag homok. Mégpedig oly vízhordta homok, mely egyenlő mélységű, 10—15 méter mélységben; — a lakosság szava szerint csak jóhomok és rossz homok elnevezéssel lesznek egyes dűlők megkülönböztetve, aszerint, hogy a szélnek ellenállni képes-e, vagy nem". De ugyanezt mondja Kazay is:

10 ,,. . . a legfinomabb verpeléti, az ún. sivatagos homokban terem; az agyagos talajban termett verpeléti dohány elveszti szép, sárga színét. .." Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a verpelétiek emlékezete szerint nem termeltek az egész homokon dohányt. Termeltek a falu körüli jó homokon, a mostani egri út mellett jobbra és balra, egészen a dombokig, azonkívül a debrei út mellett, de nem termeltek a rossz homokon, mely a falutól keletre kezdődött és lenyúlt majdnem Debrőig. Itt még a dohány sem termett volna meg, mondják : a szél hordta s nem is nőtt más rajta csak pernye és ördögbocskor. Itt szokták a szamarakat s a kecskéket legeltetni. Lehetséges azonban az is, hogy H Csizmazia János: A' hont-megyei dohányfajok és művelésük ismertetése, MG. 1843., 1055, 7 Szontagh i. m. 10. 8 Mandis János: Az okszerű dohánytermelés, Bécs, 1866., 38. 9 Sz. ö. ( — Szentkirályi Ödön): A verpeléti dohány termesztése Magyar Dohány újság, 1885. okt. 1. sz., 3. p. 10 Kazay Rezső: Az ismertebb magyar dohányok jellemzése, II. A verpeléti dohány, Magyar Dohányújság, 1884. júl. 1. sz. 2. p. 352